Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
adhatják, vehetik azokat, másrészt e szabadságjog korlátáit is láthatjuk, mert e kiváltság nem vonatkozik az ingatlanokra. Hogy közelebb tudjunk hajolni ahhoz, miként rendelkeztek a 15. és a 16. századi gyulaiak vagyonuk felett, ismernünk kell: mit értett a középkori jog az ingatlan és ingóság fogalmán. Mi úgy vélekedünk, hogy a fekvősége- ket, pontosabban a telki földeket sorolták az ingatlanok közé, és minden más, a földön emelt épületek és egyéb műtárgyak, amelyet a föld felásása, azaz sérelme nélkül elvihettek, az ingóságokhoz tartoztak. Tehát a fából épült házát valaki szabadon eladhatta vagy örökíthette, de a telek (Grundstück) a földesúré maradt, azután az új birtokosnak is adóznia kellett a földesúr számára. Hasonló lehetett a helyzet az úrtól bérelt földekkel is, amely a szőlőtermesztés csekélysége miatt a rétek és kaszálók bérletére vonatkozott Gyulán. Nagy szabadságot élveztek tehát a gyulaiak, szabadon adhatták, vehették szerzett földjeiket és városi házaikat, azonban a földesúr eszmei tulajdona, amely a telkek után szedett adóban nagyon is valósággá vált, ezen esetekben is megmaradt, amit az oklevél megfelelő része: csak „de universis bonis mobilibus” világosan ki is fejez. Ezzel a lépéssel az úr és alattvalói elmentek a számukra elérhető legmesszebbi határig, hiszen a jobbágyi kötöttségből csak a király emelhette ki az országlakosokat. A gyulaiak nemcsak városukban és annak határában használtak földeket, más településeken is birtokoltak. Scherer Ferenc gyűjtötte össze az ide vágó adatokat.15 Ezek szerint Miklós fia János 1396-ban Mezőgyánban vett földet. Buga András fia Imre 1402-ben rokonától, Buga Péter nagyváradi polgártól Apáti faluban kapott egy részt örökségképpen. 1477-ben Somogyi András Nadabi Lászlótól vett zálogba bizonyos részeket Kesziben, 1481-ben pedig bizonyos jánosházi földterület miatt perlekedett Dóczi Imrével. 1469-ben Csuka Mátyás és Fosztó András gyulai jobbágyoknak és Bicze Gergely gyulai udvarbírónak Szénáson 100 Ft-ot érő búzaasztagjuk volt. Ha e néhány adatot közelebbről szemügyre vesszük, a fentiekben elmondottakat igazolhatjuk velük. Buga András fia Imre mint nemes jutott részhez Apátiban, hiszen 1404-ben mint apáti nemes szerepelt királyi emberként. A Somogyi családról a későbbiekben derül ki nemessége. Az analógiát követve nemes lehetett Miklós fia János is, akiről több ismeret nem áll rendelkezésünkre. Ilyeténképp mint nemesek, nem pedig polgárok jutottak nemesi földhöz. Csuka Mátyás és Fosztó András gyulai jobbágyok bizonyára bérelt földdel rendelkeztek az uradalom birtokán, Szénáson. Ezen adat azon kevesek közé tartozik, amelyek a jobbágyi földbérlet meglétét bizonyítják, és oly sokat beszél róluk a szakirodalom. Bérleti szerződést nemcsak egyes személyek kötöttek az uradalommal. Amikor Patócsi Ferenc kezében volt Gyula, az 1540-es években a Csabától délre fekvő kerekegyházi pusztát adta a gyulaiaknak. E bérletet I. Ferdinánd király 1557-ben megerősítette, sőt 1558-ban a városnak adta a tőle délnyugatra fekvő boldogfalvi, és a tőle északnyugatra elterülő györkei pusztát.16 Az efféle bérletek a birtokok hasznosításának bevett formái voltak a korszakban, talán mégis nagyobb nyomatékot adott a szerződéseknek, hogy a felek közül az egyik a király volt. A módos gyulai parasztpolgárok státusukba nem nyugodtak bele. Olyan alkalmakkor, amikor a király jobbágyaiként éltek, meg is próbálkoztak kiváltságok szerzésével. 15 Scherer I. 47. p. 16 BT II. 46-47., 136-137., 150., 177. p. 213
