Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

Rady a Prológus fő forrásaként — jóllehet már a 19-20. század fordulójának magyar tudományossága felfedezte a kapcsolatot, majd Bónis György tovább szélesítette azt — új kapcsolatokat találva a Summa Legum Rajmundi-l tartja, mégpedig annak krakkói, 1506. évi kiadását.7 Ami nem lehet véletlen, hiszen a szerző lengyel kapcsolatai ismertek, hiszen 1492-ben, ha fél évig is, tanult a krakkói egyetemen.8 Hogy Werbőczy jól ismerte Raimundus Parthenopeus művét, bizonyítja a Prológuson kívül fellelt adatunk:

„Est autem civitas: domorum et vicorum pluralitás, maenis et praesidiis circum- cincta necessariis, ad bene honesteque vivendum privilegiata.

(Tripartitum III. rész. 8. cím)”9

„De primo civitas est domorum et vicorum pluralitás prediis et possessioni- bus (habundans), ad bene vivendum ordináta. Dicitur autem civitas (quasi) civium unitas. Facta autem est (civitas) non solum ad vivere séd ad bene et pacifice vivere.

(Summa Legum Cap. LV. De regimine civitatis)”10

Amint az idézetekből kiderül, Werbőczynek ebben az esetben csak a városfogalom meghatározásához volt szüksége a Summa Legum-ra.

Werbőczy Martin Rady szerint, amint korábbi kutatók is feltételezték, további forrásokat is felhasznált. Elsősorban Justinianus Institutiones és Digesta című nagy összeállításait, továbbá Gratianus Concordantia discordantium canonum című munkáját, amely kánonjogi szokásjogot összegyűjtő és rendszerező műben a szerző az egymásnak ellentmondó kánonokat egyeztette, illetve a rendszerbe nem illeszkedőket elhagyta. Szerzőnk úgy véli, hogy e műveket Werbőczy lehetséges, hogy nem eredetiből, hanem valamiféle kivonatos kompendiumból tanulmányozta. Feltételezi továbbá, hogy a Hármaskönyv szerzője olyan jelentős itáliai kommentátorok, mint Azo, Accursius és Bar- tolus összefoglalóit is használta, valamint számos olyan „sűrítményre” hagyatkozott, amelyek közül egy vagy több azonos lehetett a fenti kompendiumokkal. Hasonlóképpen Werbőczy kérésére az ismeretségi köréhez tartozó, számunkra ismeretlen személyek kivonatokat adtak Aquinoi Szent Tamás: Summa Theo/ogiae című munkájából, de ezek nem valószínű, hogy Johannes Camers-től vagy Hieronimus Balbi-tól származtak volna, akik mint humanisták Conrad Celtis köréhez tartoztak, jóllehet Werbőczy kapcsolatot tartott velük. Rady a „másodkézből” való forráshasználatot azzal bizonyítja, hogy a Prológus 14. címében Werbőczy az eredeti szöveget használva nem keverte volna össze Nagy Gergelyt Sevillai Isidórussal, a 2. fejezetben Cicero-t Celsus-sal, a 15.-ben pedig Szent Ágostont Szent Ambrussal. Valószínűleg nem fordult volna elő vele ez, ha az eredeti műveket tartja kezében.

7 Martyn Rady 2006. 5-6. p.

8 Bónis György: Werbőczy a jogász és politikus. In: HK VII. p.

9 HK 493. p.

10 Dr. Jur. Alexander Gál: Die Summa legum brevis levis et utilis des sogenannten Doctor Raymundus von Wiener-Neustadt. Hermann Böhlaus Nachfolger. Weimar, 1926. 219-220. p.

196