Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
Anjou királyok az igazgatást maguk, illetve hű báróik által intézték. A kiváltságok szélesítése, újabb autonómiák létrehozása nem fért bele uralkodói látószögükbe. A szék nevében a bírói szék rejtőzik, ám annál szélesebb a feladatköre. A szászok szolgáltattak mintát kialakítására.28 Náluk 1302-ben találkozunk az első említésükkel, a szebeni és sebesi bírói székekkel. A székely székekkel oklevelekben azonban csak a 15 századtól találkozunk, időrendben a következő módon: 1408-ban tűnt fel a Maros-szék, 1415-ben a Sepsiszék, 1419-ben a Csík-szék és az Orbai szék, 1427-ben a Kézdi-szék, 1448-ban az Udvarhely-szék és 1469-ben az Aranyosszék neve.29 Ha a kun és székely székek első írásbeli előfordulásának idejét egybevetjük, néhány kivételtől eltekintve a 15. század első felét kapjuk. Úgy tűnik, a királyoknak elsősorban katonai, hadi szolgálatot nyújtó népek belső önfejlődésükben erre az időszakra jutottak el oda, hogy autonómiájuk formáját kialakítsák, a királynak pedig ekkor nem állt ellenére e szervezeti egységek létrehozásának engedélyezése. A Mohács előtti kun székek szervezeti felépítésére, a tisztségviselők választásának módjára nézve egyedüli forrásunk az említett 1456. évi oklevél, ami alapján feltételezhetjük, hogy a többi szék az ott leírtakhoz hasonlóan szerveződött, de nem teljesen azonos módon. Adatok hiányában nem ismeretes előttünk, miként történt a kolbázszéki kunok bíróinak és officiálisainak választása, hiszen erre Mátyás király és II. Ulászló király oklevele nem tér ki.30 A korabeli szokásjog világában azon sem lepődhetünk meg, miután Mátyás király 1461-ben szabad officiális- és bíróválasztást engedélyezett számukra, 1467-ben a kolbázszéki kunokat a bírójuk alá rendelte.31 A kor szokásainak megfelelően mindenkit csak a saját bírója előtt lehetett perelni még más rétegekhez tartozóknak is, így a kolbázszéki kunokat a saját választott bírájuk előtt. Ezek után nem tudni, mi lett a kapitány szerepe, annyit azonban megállapíthatunk, talán ekkor, az 1460-as években alakult ki Kolbázszék teljes autonómiája, amelyet II. Ulászló király 1492-ben megerősített. A Kolbázszék kialakulása kiválóan mutatja, a nemzetségi szervezethez az új igazgatási formának csak annyiban van köze, hogy hozzávetőlegesen a nemzetség korábban elfoglalt szállásterületén alakult ki. A székely székek szervezetét és állandóságát nem mutatja mindenegyes kun szék története. Amíg Halas- és Kolbázszék kivívta magának az autonómiát a 15. század második felében, addig a viszonylag korai említésű (1417) Hantos-szék sorsa az eladomá- nyozás lett. Neve abban az oklevélben tűnt fel, amelyben Zsigmond király a széket egy birtoknak felfogva azt eladományozta Tobay (Toman) Jakabnak azzal, hogy Ozorai Pi- po kérésére, aki 1417-ben már Jakabnak adta e kun szállásokat, a fiú örököl nélkül elhunyt Imre fia Gál édesanyját Újszállás birtokában hagyják élete végéig.32 Az adományozással szemben, amelybe nem nyugodott bele, tiltakozott a néhai újszállási kapitány, Imre említett özvegye és Jakab fia Péter királynéi kun. Perényi Miklós királyi lovászmester, valamint a királyi kunok és jászok bírája éppen Zsigmond ki28 Kristó Gyula: A korai Erdély (895-1324). Szeged, 2002. 171. p. 29 Connert János 1901. 16-17. p.; Szádeczky Kardoss Lajos 1921. 29-36. p. 30 Gyárfás III. 169. 223. sz. 31 Gyárfás III. 185. sz. 32 Gyárfás III. 93. 249. sz. 168
