Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

ban kapott jogok életre kelnek. A létrehozott jogintézmények formáját, illetékességi- és hatáskörét az autonómiával rendelkezők módosíthatják legtöbb esetben uruk jóváhagyásával.

Azon szabadságjogok közül, amelyekben egy közösség autonómiája megnyilvánul, a legfontosabbak egyike a bíróválasztás és a törvénykezés szabadsága. A kunok számára ezt már IV. Béla király biztosította, írásba fektetve az említett második kun törvényben lett. Hogy a nemzetségi bíráktól és kapitányoktól hogyan származott át e jog a szálláskapitányokra, illetve a székekre, azzal részletesen nem foglalkozunk. Ha elfogadjuk Komjáthy (Kring) Miklós feltételezését,6 hogy a szálláskapitányok csak részben voltak személyükben, illetve családjukban utódaik a nemzetségi kapitányoknak, akkor hasonló lehetett a helyzet az egyes nemzetségek és a székek között. Talán az egy Halas szék valamint a Csertán (Csortán) nemzetség között lehet a kapcsolatot közvetlenül megtalálni a szállásterület azonosságát illetően.7 A Csortán szék, a Halas szék elődjének a neve 1418-ban bukkant fel írásban először.8

A székek hosszú fejlődés után születtek. Feltehetően a királyi kiküldött bírói intézménnyel szemben, az autonómia védelmében keletkeztek. E királyi tisztségviselők, akik egyúttal adószedői feladatot láttak el, részint a kun szállásterület ispánjaiból, részint a királyi udvar tisztségviselőiből kerültek ki.9 A szék első írásbeli felbukkanása 1419-ből való, amikor a király Péter fia Imre fia Gál magszakadása következtében Thobay (Toman) Jakabnak adta Hantosszéket, amelyhez Hantos mellett több birtok és birtokrész tartozott. E Hantosszékről annyi derül ki az oklevélből, hogy valamiféle területi egységet, birtoktestet jelent, Tobay pedig a szék kapitánya. Magához a székhez a felkért birtokon kívül további szállások tartoztak, amiről későbbi oklevelek tájékoztatnak.10 Hantosszék már bizonyára a 14. század utolsó harmadában létezett, ha neve 1410-ben oklevélbe került. Keletkezésének és megszűnésének története további kutatást igényel.

A székek intézménytörténetére két oklevél anyaga alapján következtethetünk. Mindkettő Halasszéki ügyet tartalmaz. 1451. december 16-án Szerdahelyi Imre fia György bírói széket tartott Halas mezővárosban kapitányokkal, ispánokkal és tizenkét esküdttel valamint a (kunok) egyetemének más egyszerű kunjaival (cum aliis simplici- bus Comanys totalium), amelyen Kalász Balázs előadta, hogy harkai Nagy István az ő erdejében fákat vágott ki, amivel jelentős kárt okozott neki. Fogott bírák közbenjötté- vel úgy egyeztek meg, hogy ha még egyszer előfordul az eset, Nagy Istvánt fej- és jószágvesztésben marasztalják el. Egyúttal Balázs birtokát határjárással különítették el.”11

A hatalmaskodási ügyet fogott bírák ítéletével zárták le, melyet a korabeli eljárásjogi szabályok szerint az illetékes bíróságon jelenteni kellett, amely esetünkben Ha6 Kring (Komjáthy) Miklós: Kun és jász társadalomelemek a középkorban. In: Századok. 1932. 173. p.

7 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. Budapest, 1987. 530-531. P8 Uo.

9 Gyárfás István: A jász-kunok története III. 1301-1542. (továbbiakban: Gyárfás III.) Szolnok, 1883. 65. 73. 74. 93. 111. 114. 117. 123. sz.

10 Gyárfás III. 93. 249. 268. 269. sz.

11 Gyárfás III. 119. 120. sz.

164