Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

két innen a királyhoz lehetett fellebbezni.14 A területen királyi uradalmak: Lubló, Po- dolin és Gnezda léteztek. A megye birtokosai közül a német származású Görgeyek, Máriássyak és Berzeviczyek őseit említhetjük meg, akik nagy szerepet játszottak a vidék benépesítésében, ugyanis kiterjedt birtokaikon, amelyek nagy része lakatlan volt, számos települést alapítottak odahívott hospesekkel. E telepítési folyamat még a 14. század első felében is tartott.15 A megye igazgatási központja kezdetben Szepesvár volt, később, a 16. században a székhely Lőcsére került.16

A Szepességbe jövő németek — az 1271. évi oklevél kifejezésével simplices homines — lakatlan területre érkeztek, amelynek megművelése a bevándorlóknak és a nekik területet adó királynak egyaránt érdekében állt. A nekik adományozott helyeket legteljesebben I. Károly király 1317. évi megerősítő oklevele írja le, a nevek legtöbbje egyúttal híven őrzi a korabeli helynévadás módját. A települést kezdetben az alapító neve és a falu szó összetételéből képzett szószerkezettel jelölték. A településnek nevet adó személynév általában a későbbiekben is megmaradt az elnevezésekben.17 Az adománylevelet azért kapták, mert támogatták a királyt az Amadé-fiak ellen vívott rozgo- nyi csatában. Az oklevél az alábbi helyeket sorolja fel: Lőcse, a király városa, a provincia székvárosa, Landwardus curiaja és Kypperserde (Kőperény, Uloza, Köpern), továbbá Wylkyschdorph (Kiskuncfalva, Vlkovce, Kuntzensdorf), Frigyes faluja Dursth (Szepesudvard, Dvorce, Bürgerhof), Gothfredus mr. faluja (Lőcseszentanna, Závada, Tscharneblad), Váralja (Szepesváralja, Spisské Podhradie, Kirchdorf), Calderbach (H\- degpatak, Studenec, Kolbach), Herrícus bíró és Echardus faluja (Baldóc, Baldovce, Baldowitz), 2 Nadosch falu (Szepesnádasd, Hincovce, Hinsdorf), Ulenbach falu (Ágostháza, Bystrany, Eulenbach), Olaszi (villa Latina) (Szepesolaszi, Spisské Vlachy, Wallendorf) határai között Jolian falu és Alczwno (Detrefalva, Olcnava, Altznau), amelyet Fehér(Albus) Ditricus falujának neveznek, Colinus faluja (Kolinfalva, Kolinovce, Kohlsdorf), Odorínus [faluja] (Szepesedelény, Odorin, Dirn), Dénes falujával (Dénesfalva, Danisovce, Densdorf), Újfalu (Nova villa) (Igló, Spisská Nová Vés, Neudorf) ásványokkal és bányákkal, Boldmarus faluja (Pálmafalva, Harichovce, Palmesdorf) és Marsilius curiája (Mahálfalva, Machalovce, Machelsdorf), örsi falu (Illésfalva, Iliasovce, Sperndorf) a Drouch (Szepesdaróc, Dravce, Drautz) faluból kivett földrésszel, Kysthamasy (Szepestamásfalva, Spisské Tamásovce, Thomasdorf) és Nagthamasy (Szepestamásfalva, Spisské Tamásovce, Thomasdorf), Quintumforum, amelyet Szentlászlónak neveznek (Csütörtökhely, Spissky Stvrtok, Donnersmarkt) Bulmanus falujával, Compjositjus faluja (Káposztafalva, Hrabusice, Kabsdorf), Primus faluja (Lándzsásötfalu, Primóc, Primovce, Kischensdorf), Popprad (Poprád, Poprád, Deutschendorf), Vylka (Felka, Velká, Főik), Slouk (Kisszalók, Maly), Vel’ky Slav14 Demkó Kálmán: A szepesi jog (Zipser Willkür). Budapest, 1891. 1-2. p.; Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899. 96. p.; Stipta István: A magyar bírósági rendszer története. Debrecen, 1997. 42-44. p.; Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest, 1988. 393-395. p.

15 Kristó Gy.: Nem magyar népek i. m. 16-17. p.

16 Bohuslav Chropovsky: Vyznamé slovenské náleziská na Slovensku. Bratislava, 1978. 190-193. p.; I. T. Piirainen: Nachträge zum zipser Recht i. m. 13. p.

17 L. Juck: Vysady miest i. m. 89-90. p.; Anjou-kori oklevéltár. Documenta res hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia. IV. 1315-1317. Szerk.: Kristó Gyula. Budapest-Szeged, 1996. 634. sz.

15