Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
foszthatja meg őket az örökségtől, illetőleg nem mellőzheti őket. Ha pedig felnőtt fiai vannak, szükségből és tiszteletből azoknak az egyetértése támogassa őt. Ismét más szokás, hogy azokból a dolgokból bármit, amelyek a nagyapától, vagy nagyanyától, vagy az apától vagy anyától származnak, az akaratuk ellenére sem lehet a gyerekek között végrendeletileg felosztani. A szerzett és más úton nyert dolgokból pedig úgy osztanak, ahogy akarnak. És van egy másik — rossz — szokás, hogy az örökhagyó erőtlen testtel, ám ép ésszel, jó megfontolással és érett elhatározással nem tehet végrendeletet, ami szemben áll minden igazsággal, mert a készítendő végrendeletben nem az ép test kívántatik meg, hanem a tiszta ész és a józan megfontolás.”44 A négy felsorolt végrendelkezési szokás közül az elsőként bemutatott voltaképpen megegyezik a törvényes öröklés formájával, amely során minden túlélő egyforma örökrészt kap. Az ingóságok felosztásában nyílik az örökhagyónak lehetősége saját akaratának érvényesítésére. A harmadikként bemutatott szabály rokon az elsővel, mivel az öröklött javakat a törvényes öröklés rendje szerint rendeli felosztani, a szerzett javakban pedig érvényre juthat az örökhagyó szabad akarata. A második forma teljesen más helyzetet rajzol fel, a szabad végrendelkezés felé mutat, ám a lemenőket e szabály igénybevétele esetében sem zárhatja ki a rendelkező fél. A negyedik eset nem érint bennünket, mert nem vizsgáljuk a végrendelkezés formai elemeit. Azt összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy mindkét nemű utódok egyforma jogokkal rendelkeznek az örökítés során a Summa szerint, továbbá hogy sem a város ura vagy annak képviselője, vagy a város magisztrátusa nem avatkozhat bele az örökhagyó végakaratába, ha az a szabályokat betartva rendelkezik. II. Mielőtt a pozsonyi testamentumok jegyzőkönyve alapján a gyakorlati példáinkat bemutatnánk, hangsúlyozzuk, hogy teljes vagyoni képet az illető örökhagyóról és családjáról nem adnak a végrendeletek, hiszen nem tartalmazzák a korábban végrehajtott vagyoni rendelkezéseket, ami miatt sokszor nem deríthető fel igazán, milyen végrendelkezési elvet követett az örökhagyó, valamint ritkán különböztetik meg az ősi és a szerzett vagyont. A családok demográfiai állapotára is csak következtetni lehet, amint 44 „Est enim una conswetudo, quod testator sanus mente licet eger corpore de rebus mobilibus liberis sui (eciam invitis) secundum suum veile disponit, res autem inmobiles equaliter dividit inter se et suam uxorem et cunctos liberos suos, et est bona conswetudo. Est et alia conswetudo, quod (testator) de cunctis rebus suis disponere potest prout vult, uni plus, alteri minus, uni hoc, alteri aliud, sic tarnen, quod legitimos liberos non debet sine causa exhereditare, id est hereditate privare vel preterire. Si autem habet puberes filios, illorum consensus debet de (necessitate et) honestate adesse. Alia iterum est conswetudo, quod quis de rebus, que proveniunt ab avo (vei ab ava) vel a patre vel matre liberis invitis ni(c)hil testmenaliter disponere potest. De rebus autem adventiciis et provecticiis, prout vult, disponit. Est et alia mala conswetudo, quod testator langwens corpore, licet sit sanus mente (et) bone racionis et mature deliberacionis, testamentum facéré non possit, quod est contra omnem justiciam, quia in testamentis faciendis non requiritur valitudo corporis, sed mentis sanitas et valitudo racionis.” - Summa legum Raymundi i. m. liber II. cap. L. 140
