Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

h. A saját telek mélyítésének tilalma a szomszéd telek felé, hogy az a tartását és támaszát ne veszítse el, római jogi eredetre vezethető vissza. Ide tartozik a szomszéd telek mellett bekövetkező ásás és mélyítés engedélyezésének kötelezettsége és a szomszéd telek megfelelő megerősítésének a megkövetelése, hogy az építkezés a telek állagát ne veszélyeztesse.

A közvetett behatást a szomszéd telekre (immissio) a középkor idején nem tartották olyan lényegesnek, hogy szabályokat alkottak volna korlátozásukra. Jelentőségük az ipari társadalom kialakulásával kezdett növekedni.2

A Szász tükör a városi élet szabályainak bemutatására szerzőjének archaikus szemlélete miatt nem tér ki, azonban a falu és a mezőgazdaság világára vonatkozó számos artikulust megőrzött. Egyes szomszédjogi artikulusainak tárgyalásához kapcsoljuk az általunk vizsgált jogkönyvek (Sváb tükör és Budai jogkönyv) adatait. A falu határában azt a földterületet, amelyet közös földnek (allmende), feltehetően legelőnek tartottak meg, amelyre minden nap kihajtották az állatokat, a falu bírója vagy villicusa felügyelte, és őrködött felette. Ha valaki elszántással, illetőleg ásással vagy elkerítéssel eltulajdonított belőle, és ezt megkifogásolták, vagy vádat emeltek miatta a falusi bíró előtt, három schillinget tartozott fizetni. Ha a választ megtagadta, a kerületi bíró előtt ennek tízszeresére büntették. Ugyanígy járt a falu közössége, ha más falu területéből kanyarítottak ki maguknak földet.3 Az egyéni tulajdonban lévő birtokokat és birtokrészeket viszont határjelző fával vagy karóval különítették el. A mezsgyék megsértőit a Budai jogkönyv ugyancsak büntette. Ha szőlőben vagy máshol követték el, súlyos büntetés járt érte. A szomszédnak és a bírónak 3-3 márkát tartoztak fizetni, továbbá minden látható kárt meg kellett térítenie az elkövetőnek.4 A cselekményt akkor hajthatta végre az illető, ha a szomszéd birtokos jelen volt (1. c. pont).

Visszatérve a Szász tükörhöz, a fenti artikulushoz vette Eike von Repgow a jogkönyv asszociatív, gondolattársító szerkesztési módjának megfelelően a házak udvarának bekerítését, amely szerint, aki kerítéssel körülkerít valamit, az ágak csúcsát, amelyekkel kerít, fordítsa az udvara felé. Nyilván azért, hogy ezzel ne zavarja a szomszé2 Minderre 1. Werner Ogris: Nachbarrecht. In: Handwörterbuch zur deutschen Rechtsgeschichte (HRG). Hrsg. Adalbert Erler u. Ekkehard Kaufmann unter philologischer Mitarbeit von Ruth Schmidt- Wiegand. Mitbegründet von Wolfgang Stammler. Redaktion: Dieter Werkmüller. III. Bd. List-Protonotar. Erich Schmidt Verlag. Berlin, 1984. 815-819. hasáb.; Ágoston Péter dr.: Szomszédjog. In: Magyar jogi lexikon hat kötetben. Szerk.: Márkus Dezső. VI. kötet. Pergátló kifogás - Zsupán. Budapest, 1907. 462- 464. p.

3 Sachsenspiegel. Landrecht. Hrsg. Karl August Eckhardt. III. Auslage. Muster-Schmidt Verlag. Göttingen. Frankfurt, 1973. Monumenta Germaniae Historica. Fontes Juris germanici Antiqui. Nova Series Tom. I. Pars I. (továbbiakban: Ssp.) Landrecht III. Nr. 86. 1-2. Magyar fordítása: Eike von Repgow: A Szász tükör. Közreadja: Blazovich László-Schmidt JÓZSEF. Pólay Elemér Alapítvány, Csongrád Megyei Levéltár. Szeged, 2005. Tartományi jog (továbbiakban: Tj.) III. 86. 1-2. sz.

4 Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. Hrsg. Karl Mollay. Budapest, 1959. Nr. 164. Magyar fordítása: Schmidt József. In: Blazovich László- SCHMIDT JÓZSEF: Buda város jogkönyve II. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 17. Szeged, 2001. (továbbiakban: Budai jogkönyv.) 332. sz.

125