Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
ügy további lépéseit Corvin fenntartotta magának.83 Egyébként 1529-ben Sadobrics Péter várnagy Filléres László gyulai polgárt valóban fej- és jószágvesztésre akarta ítélni, amelyet azonban pénzbüntetésre enyhített, mert nem akarta a városban az egyébként is fennálló feszültséget tovább fokozni.84 A debreceni magisztrátus jegyzőkönyvében a fej- és jószágvesztésre nem találtunk példát, de a fejváltságra (sententia emendae capitis) igen. 1572-ben Deák Ambrusnak Konc Pál számára meg kellett volna fizetnie a bíróság ítélete szerint a fejváltságát: 40 forintot, mivel nem tudta bizonyítani az alperes házasságtörését, azonban Ambrus és fogott bírák kérésére ezt Konc Pál elengedte neki, csak a bíró részét kellett megfizetnie és a felperest kiengesztelnie.85 A becstelenséggel (sententia infamiae) sújtandó ügyekre (gyámság hűtlen kezelése, vértagadás és hamis eskü) nem találtunk esetet az átnézett anyagunkban, de az ebbe a körbe tartozó patvarkodás (calumnia), azaz perbeli csalárdság ítéletével nem egy esetben találkozhatunk a jegyzőkönyvi bejegyzésekben. Csak 1554-ben négy ügy szerepelt a debreceni jegyzőkönyvben,86 jóllehet ebből három alkalommal Pongor Gáspárt marasztalták el Deák Márton feleségével szemben azért, mert idő előtt kezdte újra a pert. Pon- gort mint perlekedőt kilenc márkával sújtotta a bíró. Ezután ő a szenátushoz fellebbezett, de az megerősítette az ítéletet, ahol végül kétszeres büntetetéssel zárták le ügyét.87 Jakocs János feleségét, Piroskát ugyancsak kilenc márkában marasztalták el, mert Érsek Erzsébet javait idő előtt méltatlanul tiltotta le.88 A nyelvváltság (emenda linquae) ítélete ugyancsak az infámiával volt összefüggésben, ugyanis a becstelenítés és a becsületsértés eseteire, pl. jogtalan, hamis panasz, jó hírű és tisztes állapotú ember ellen ocsmány és becsmérlő szavak használata, stb., hozták meg. Elnevezése onnan ered, hogy az ősidőkben az eme ítélettel sújtottak nyelvét kivágták. Debrecenben az általunk vizsgált korszakban végig jelen volt a nyelvváltság ítéletfajtaként.89 A nyelvváltsági ítélet korszakunkban többnyire pénzbüntetést jelentett, ami meglehetősen nagy összeggel járt. Nagy Balázst Csinger András kocsisa ellenében a szitkok miatt 1555-ben 10 márkára ítélték. Ugyanígy járt 1572-ben Borégető András, aki Szabó Mihály özvegyét, „égett boráros asszonyt ocsmány és gonosz szavakkal illette.” Jóllehet fogott bírák közbenjöttével egyezségre jutottak, és András az asszonyt a tanács előtt kiengesztelte, s bocsánatot nyert, továbbá 100 forint kötés alatt megfogadta, hogy soha hasonló szavakat nem mond, mégis a bírák 10 márkában marasztalták el nyelvváltság ítéletével sújtva.90 Hajdú Ferenc özvegyét, Katalin asszonyt Szepetneki Deák Balázzsal szemben 1571-ben ugyancsak nyelvváltságra ítélték. A bejegyzés érdekessége az, hogy korabeli magyarsággal jegyezték le Hajdúné becsmérlő szavait.91 83 GYO 1938. 32. p. 84 Bácskai 1991. 49. p. 85 DVMJ 1572. 238/4. 86 Hajnik 1899. 395. p.; DVMJ 1552-1554. 492/5., 494/2., 501/8., 501/9., 509/9. sz. 87 DVMJ 1552-1554. 509/9. sz. 88 DVMJ 1552-1554. 501/8-501/9. sz. 89 DVMJ 1555-1556. 628/7.; 1571. 196/1.; 1572. 223/2., 245/3.; 1573. 355/4., 419/1. sz. 90 DVMJ 1555-1556. 628/7.; 1572. 245/3. sz. 91 DVMJ 1571. 196/1. sz. 117
