Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY ALAJOS (1842–1894)
Szegeden a legfényesebb eredménnyel kapcsolódott bele a kaszinó mindenik fajmentő vállalatába. Bámulatos eredménnyel folytatta az emberi jogok, egyenlőség és közös teherviselés eszméjének terjesztését az Alföldön és Erdélyben, és mindenütt fáklyás zenével fogadták. A legfényesebb eredményt Szatmár megyében érte el. Somogyi volt tulajdonképpen a 12 pont szerkesztője, s a Szatmár megyei közgyűlésen lángoló beszédben ajánlotta elfogadásra, és oly tomboló lelkesedéssel fogadták el, hogy nem lehetett tovább tanácskozni, s a gyűlést be kellett rekeszteni. Szatmár a többi megyének is megküldte a határozatot, és 1848. március 14-én este Klauzál Gábor Pesten a végleges alapba szerkesztette a 12 pontot, és ebben a formában iktatta törvénybe 1848- ban az utolsó rendi országgyűlés. A szabadságharc alatt a legerélyesebb és legelszántabb kormánybiztosok közé tartozott, ezért Világos után a császári törvényszék halálra, s a vármegyékben az ellenzék által ráíratott földeknek elvesztésére ítélte. A külföldre menekült Somogyinak, aki Málta szigetén települt le, 1868-ban Deák Ferenc és jó barátai eszközöltek ki amnesztiát, és 1868. augusztus 28-án tért vissza Szegedre 19 évi száműzetés után, és fentebb láttuk, hogy a lélekben még mindig ifjú szabadsághőst a szegedi kaszinó a leglelkesebb kitüntető ünnepléssel fogadta. Azután jobbára Pesten lakott, de igen sokszor és pedig huzamosan látogatott el vidékre jó barátaihoz. Különösen Szegedre Osztrovszkyhoz, s annak kúriai bíróvá történt kinevezése után Kiszomboron Rónay Mihály Csongrád megyei alispán és képviselő fiánál, Alajosnál lakott. ”25 2s Czímer Károly: A Szeged-Belvárosi Kaszinó százéves története, i. m. 176-178. Czímer mellett érdemes a Somogyi Antalra vonatkozó részt Szinnyei József Magyar írók élete és munkái c. kötetéből is idézni: „1848-49. országgy. képviselő, szül. 1811. vagy 1812-ben Csallóközben; a 30-as évek végén mint pozsonymegyei aljegyző politikai szereplésével feltűnt és különösen figyelmet keltett szónoklataival. Midőn aljegyzői hivataláról leköszönt, mint politikai szónok több megyébe járt el gyűlésekre; felszólalásaival mindenütt a szabadelvűség ügyét törekedett előmozdítani. Ő volt a szatmári 12 pont szerzője, melyek 1848-ban országos elfogadásra találtak. Akkor Szegeden lakott, hol le is telepedett. Az 1848. pesti országgyűlésre képviselővé választották meg a Szeged melletti Tápéban; Deák Ferencznekjó barátja és mindennapos látogatója volt. A szabadságharcz után emigrált és egyideig Jersey szigetén, majd hosszabb ideig Párisban és Londonban tartózkodott; végre Málta szigetén telepedett le és itten 13 évet töltött. Németül, francziául és olaszul beszélt és írt. 1855-68. között jó barátai módot nyújtottak neki a hazajövetelre; ezután nagyobb részt Pesten lakott, de igen sokszor és huzamosabb időre látogatott el vidéki barátaihoz is, különösen Szegedre, a hová fiatal korának emlékei fűzték, és Aradra a Fábián-házhoz. Sokáig tartózkodott Szatmárt és Erdélyben Karacsay grófnőnél. Végre 1881-től utolsó éveit Kis-Zomborban (Torontálm.) barátja Rónay Mihály alispán és képviselő fiánál töltötte. Könyvei ládákba csomagolva különböző vidékeken lakó barátjainak házánál állottak; sok könyvet nem tartalmazott az egész könyvtár, inkább különlegességeket és irományokat. Ezt a könyvtárt még életében összehordotta és a szegedi Somogyi könyvtárnak ajándékozta. Meghalt 1885. nov. első napjaiban Kis-Zomborban; ott is temettetett el a családi sírboltban.” Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 12. kötet. Saád - Steinensis. Bp. 1908.1255. Somogyi politikai tevékenységéről, valamint a szatmári 12 pont keletkezéstörténetéről lásd részletesen: Rácz István: A szabadelvűség vándor apostola (Somogyi Antal). = Act a Universitas Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae. Tom. III/i. Bp. 1956.173- 189. Uő.: Az 1841. évi szatmári 12 pont. = Acta Universitas Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae. Tom II. Bp. 1955.101-123. Somogyiról és a szatmári 12 pontról újabban: Fazekas Csaba: Somogyi Antal kommentárjai a szatmári 12 ponthoz. = Levéltári Évkönyv 339
