Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

OEXEL JAKAB (1756–1808)

térit, hogy Mezőhegyesen az állami méntelepen másokkal együtt ő is eladta a szénáját. Az érte járó fizetséget Oexel Jakab vette át, ami részére 322 forintot tett ki. Ebből a summából azonban az átvevő csak 122 forintot szolgáltatott a kezeihez. A hátralevő összeget hiába kérte, „tőle meg nem kaptam. Beszédeivel avval hitegetvén, hogy még őneki a Magyar Királyi Directio még le nem fizette volna.” Bódy és más lakosok gyanakodtak, ezért elkocsiztak Mezőhegyesre bizonyságot szerezni. Ott aztán azt a választ kapták, hogy Oexel Jakab a zombori emberek pénzét magához vette. Ennek bizonyítására bemutatták az érdeklődőknek az általa saját kezűleg aláírt nyugtát. Hazatérve Bódy újra kérte a kétszáz forint átadását. Nemhogy a pénzt nem kapta meg, hanem botozással is megfenyegették. Ezek után ins- tálta a vármegyét, segítsenek neki jogos követelésének elnyerésében.

Az ügy elintézésével nem sietett a hatóság. Több mint egy évvel Bódy panasza után, március 4-én már „Zombor helységének lakosai” keresték meg alázatos kérésükkel a megyét. Levelükben előadták, hogy az eladott szénájuk árának kifizetésére szabott határidő már régen lejárt, ennek ellenére Oexel Jakabtól pénzt egyikőjük sem kapott. Megemlítették, hogy sürgető kéréseikre az úrtól állandóan azt a választ kapták:„várjanak!” A panaszosok úgy vélekedtek, hogy az eltelt három esztendő már elegendő várokozást jelentett, ezért arra kérték a vármegyét, hogy őket „méltóztassék olyan kegyes rendeléssel megvidámítani, hogy ezen már majd veszendő pénzeinket a megnevezett tekintetes úron megnyerhessük.” Nemcsak a zombori- ak, de Bódy ügyét sem rendezték el. Ezért ő sem tehetett mást, minthogy „siralmas” kérésével 1793. május 24-én ismét megkereste Torontói megye közönségét. Felidézte a mezőhegyesi szénaeladást és Oexel kétszáz forintos tartozását. Elpanaszolta, hogy a földesúr kéréseire azt a választ ismételgeti, hogy nincs pénze, valamint azt, hogy neki az apja, Oexel Mátyás 1000 forinttal tartozik, és ha megkapja a pénzét, akkor fizetni fog. Bódy ezzel a válasszal nem érte be. Azt kérte, illetve javasolta „alázatosan, mint szegény adófizető jobbágy” a megyének, hogy ha Oexel Jakab nem fizet, fizessen helyette az apja.

A vármegye végre érdemben intézkedett. Szőllősy Gábor szolgabíró 1793. november 5-én kelt levelében perbe hívta Oexel Jakabot, és kérte, hogy november 21-én jelenjen meg Nagybecskereken a megye törvényszéke előtt. Az idézés kézhezvétele után, november 18-án Oexel Jakab Zomboron megfizette adósságát Bódynak, aki a nyugtát elküldte a törvényszékhez. A per megkezdésére kitűzött napon Blahó Pál Torontói vármegye ügyésze az aktára feljegyezte, hogy a „kifizetés megtörtént”, majd az iratokat a levéltárba helyezte.19

CSML. Mikrofilmek. Vajdasági anyagából készült fölvételek. 101/2.1792., 1793.XV.171,172, 170, XXXII. 19.

86