Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
OEXEL MÁTYÁS, AZ AKVIZÍTOR (1729–1803)
A történtekről, a tanúvallomásokról részletesebb képet kaphatunk a Tiszántúli Kerületi Tábla előtt lefolytatott perből. Kubicsek György, aki mindkét fél tiszttartójaként szolgált korábban, a megromlott viszonyról a következőket vallotta: „Tapasztaltam, hogy tisztelt öregúr nevezett Teklits Péter urat ezen helységbe letelepedni és itt lakni nem engedte, mert azon kívül, hogy sokszor mind előttem, mind mások és főképp a helység elöljárói előtt felőle azt mondta: nem úr ő itten, nem is lesz soha, mert nem fiam ő, hanem csak vejem. Menjen Szegedre, ahol háza vagyon!” A továbbiakban azt vallotta, hogy „amint az árenda letelt, Teklits Pétert a helységből kiparancsolta, akinek el kellett mennie, bár nem akart elmenni és maradására szüntelenül engedélyt kért.”* 8? Hasonlóképpen emlékezett az eseményekre Balázs József bíró, valamint Simon Mihály, Zubán János, Simon János, Szűcs Lőrinc, és Tsettey (Csejtey?) Ferenc, valaha Zomboron bíróságot és esküdtséget viselt személyek, akik a következők szerint nyilatkoztak: .Alól írottak bizonyítják, hogy amíg Teklits Péter idős Oexel Mátyásnak árendátora volt, számtalanszor mondta előttünk és többek előtt: nem Teklits itt az úr, csak árendás, nemföT desúr, bizony én kikergetem, itten nekem nem lakik.” Arról is beszámoltak, hogy amint a haszonbér letelt, Teklits rögtön elköltözött Szegedre és az „öregúr” azonnal átadta idősebb fiának, Jakabnak azokat az épületeket, amelyeket veje, mint bérlő épített.88 Teklits Péternek nemcsak apósával támadtak gondjai. Bódy István és Kajdi Imre zombori lakosok 1797. május 8-án panasszal fordultak Torontói vármegye közgyűléséhez. Előadták, hogy néhány éve a Maroson vízimalmokat állítottak fel, melyek után a földesúrnak - a vele kötött egyezség szerint - csak hat forint taxát fizettek. Sérelmezték, hogy a haszonbérlő a szerződést figyelmen kívül hagyta és a bért azonnal duplájára emelte. A panaszt az úriszék elé utalták. Pontosan három hónap elteltével, augusztus 8-án, Teklits fordult panaszával a vármegyéhez. Előadta, hogy „néhány jobbágya magukat igen nyakason viselik, úgy annyira, hogy minap a tiszttartót csaknem halálra verték, és több vakmerőségeket is elkövettek, ezért alázatosan esedezik, méltóztasson a tekintetes nemes vármegye azolek. 101/2.1792., 1793.XV.171,172,170, XXXII. 19. A 85. jegyzethez írt kiegészítésünkben pedig kifejtettük, hogy Teklits 1797 és 1802 között élt Zomboron. A Rónay Elemér által föltételezett rejtély tehát nem létezett, a látszólagos ellentmondás fóloldása mindössze annyi, hogy Teklits és Oexel Jakab nem egymást váltották Zomboron, mint azt Rónay Elemér a föntiekben föltételezte - az idézett tanúvallomások ezt nem is állították, miként az ellenkezőjét sem, csupán annyit, hogy Teklits távozását követően Oexel Mátyás a Teklits által használt ingatlanokat fiának, Jakabnak adta -, hanem néhány éven keresztül, valószínűleg 1797 és 1802 között párhuzamosan éltek Zomboron. Erről az Oexel Jakabról írott fejezetben az egyik kiegészítésünkben a zombori lakásuk kapcsán részletesen írunk! 8? MÓL. Tiszántúli Kerületi Tábla. 0.118.154, O. 21. cs. 1804. (a továbbiakban: MOL. T. O. 21.) Oexel Erzsébet, Anna és Jozefa pere fiútestvéreik ellen. 88 Uo. 76
