Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY BÉLA (1891–1918)
tengerije kapálásához szabadságot kért, de azt nem kapta meg. Ő otthon maradt, nem jelent meg a munkán, és ezért Rónay csendőrökkel vitette gazdaságába munkavégzésre. Azt még megjegyezte, hogy munkaadója „goromba viselkedésű volt, előfordult az, hogy amikor valamelyik munkás késett, leszidta az embereket, és visszaküldte, a fizetéséből levonta a napszámot.”28 Hasonló módon dátum nélkül még két magánszemély nyilatkozott a „Rónay Aladár elleni ügyben” a torontáli járás kapitányságán a politikai csoport előtt. Először Droppa Imre napszámos, majd hónapos cseléd nyilvánított véleményt. Neki az volt a gondja, hogy a részére természetben járó búza járandóságát készpénzben fizette ki Rónay a piaci árnál mintegy öt pengővel kevesebbért. Azt ugyancsak zokon vette, hogy nem kapta meg a szalma- és tengerijárandóságát. Másodszor Molnár László hasonlóan a búzajárandósága miatt panaszkodott. Sértőnek érezte, hogy amikor protestált pénze iránt, akkor a következőkkel utasította el Rónay: „megkapja disznó, menjen ki, mert úgy kirúgom, hogy a fene is megeszi. ”2C> A magánszemélyek kihallgatása után a Kiszombori Termelési Bizottság nevében Juhos Miklós községi bíró, Szathmáry Lajos vezetőjegyző, valamint Csepregi Miklós és Urbán József tett 1945. július 28-án feljelentést a járási kapitányságon Rónay Aladár ellen. A vád a következőkből állt: a földbirtokos tartózkodási helyéről már egy hete eltávozott és a gazdaság vezetését nem bízta senkire, valamint az aratást már bevégezte ugyan, de még a cséplési munkákra nem tett előkészületet. Mindezekért kérték ellene a szabotálási eljárás megindításátß° A politikai detektív csoport augusztus 6-ra, természetesen Rónay nélkül, Urbán József kivételével beidézte a panasztevőket. Az üggyel kapcsolatban a következőket nyilatkozták az érintettek: „1945. évi július hó 29-én a kiszombori aratómunkások felkérésére a Termelési Bizottság összeült, hogy z. Rónay Aladár és az aratómunkásai között felmerült vitás kérdésekben mint közvetítő tárgyaljon. Ugyanis arról volt szó, hogy Rónay Aladár és munkásai között történt szerződésben foglalt aratási, behordási és cséplési munkák elvégzéséért járó munkabért a későbben megjelent miniszteri rendelet szerint akarta Rónay Aladár kifizetni, ami jóval kevesebb lett volna a szerződésben megállapított bérnél. A miniszteri rendelet erre vonatkozó rendelkezését a Csanád Vármegyei Nemzeti Bizottság a vármegye területére hatályon kívül helyezte, ezért Rónay Aladár aratói ragaszkodtak az előbbi megállapodásukhoz, és kérték Rónay Aladárt, hogy ne gördítsen akadályt a termés behordása és cséplése elé. Mire Rónay Aladár kijelentette, hogy ő semmivel sem fog többet fizetni, [mint] amit a * 2 28 Uo. 159/1945. hó és nap nélkül. 2? Uo. a» Uo. 243/1945. 611
