Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY LÁSZLÓ (1864–1909)

intézi a dolgait, és mint a közmondás tartja: „minden ember a saját szerencséjének a kovácsa”. Most, midőn az ő szomorú életéről elmélkedem, sajnálattal kell megállapítanom, hogy ő bizony szegény, rossz kovácsa volt a saját szerencséjének, és életét ott hibázta el, amidőn hazament gazdálkodni. Ha elvégezte volna a jogot, és hivatalt vállalt volna, és nem a birtokából, hanem a hivatalából akart volna megélni, sokkal gondtalanabbá és boldogabban élhetett volna. Mindenesetre jobb sorsot érdemelt volna.

Felesége nagybudafai Vermes Kamilla volt, Vermes Gábor és dedinai Ga- linszky Emília leánya. A Vermes család származási rendjét és Kamilla leszármazását Károly életénél már ismertettem. Kamilla Szabadkán született 1869. június 19-én, férjhez ment Lacihoz 1893. március 23-án. Özvegyen maradván másodszor is férjhez ment Rónay Aladárhoz 1911. február 28-án Szabadkán, de alig 4 évi házasság után ismét özvegyen maradt (1915. június 5-én), amikor visszaköltözött a Laci-féle házba, s vezette a gazdaságát, megtéve gazdának Kasza (Ködmön) Miskát, Laci volt hűséges inasát. Angina pectoris betegsége volt, és hirtelen halt meg 1923. október 31-én 54 éves 4 hónapos és 12 napos korában, és a második férje mellé temették el.

Gyermekük:

Tibor László Szilveszter Kiszomboron született 1893. december 11-én. Elemi iskoláit a szülői háznál magánúton folytatta, majd a gimnáziumot Szegeden a piaristáknál végezte, és ott tett érettségit 1911 júniusában. Érettségi után Pozsonyban a jogakadémiára iratkozott be, és ott tette le az első alapvizsgát. 1912-13-ban a budapesti egyetemen hallgatta a II. és III. évet, a második alapvizsgát le is tette, a harmadik alapvizsgán 1914-ben megbukott, és mielőtt a pótvizsgát letehette volna, kitört a világháború. Az általános mozgósításkor a cs. és kir. 13. huszárezredhez vonult be, mint egyéves önkéntes. Az önkéntes iskolába Holicsra, Nyitra megyébe vezényelték, és ott 1915. áprilisban jó eredménnyel letette a tiszti vizsgát, mely után a Lajta melletti Bruckba vezényelték gyalogsági kiképzés végett, melynek elvégzése után 1916 májusában kikerült az orosz harctérre, és részt vett a Styr21 melletti heves harcokban, de szerencsére nem sebesült meg. 1915. november 3-án a hadosztály lövészosztályánál nagy veszteségek voltak, és ekkor tiszti pótlásra odavezényelték, ahol 1915. november 11-én megsebesült, és orosz fogságba került. Először a kijevi katonai kórházban gyógyították, ahol együtt volt gróf Batthyány Tamás honvédhuszár századossal, aki annyira súlyos sebesült volt, hogy ki is szenvedett. Tibor, midőn meggyógyult, de még lábadozó volt, egy moszkvai kórházba került, de ott csak pár napig volt, mert továbbszállították Nyizsnyij Novgorodba, ahol 1916. június végéig volt tétlenségben, de az angol és francia nyelveket tanulta. Innen egy hónapig tartó vasúti utazás után a Csendes óceán partján levő Primorszkaja22 tartomány Szpasszkoje23 nevű falu táborába

21 Másként Stryj, a Pripet jobboldali mellékfolyója, amely Galíciában ered.

22 Primorszkij Kraj, azaz Tengermelléki határterület az Orosz-Távol-Keleten, székhelye Vlagyivosztok.

544