Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY LÁSZLÓ (1864–1909)
ra vonatkozó összes számadásait beterjesztette azzal, hogy azokat a többi örökösök, nevezetesen az időközben nagykorúvá vált Józsi és Laci is megvizsgálták, elfogadták és a felmentvényt megadták. Ezt a kérvényt özv. Rónay Mihályné, Józsi és Laci közjegyző által hitelesített aláírásukkal ellátták, és a csatolt számadásokat, valamint az 1888. május 18-ról kiállított zárómérleget is az azokra vezetett záradékok szerint elfogadták és aláírták. Az első fokú ítélettel a keresetet - elévülés címén - a bíróság elutasította, ez fellebbezés folytán a kúriáig ment, amely a két alsó fokú bíróság elutasító ítéleteit feloldotta, és utasította az I. fokú bíróságot, hogy a bizonyítási eljárást lefolytatván hozzon érdemben új ítéletet. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási lefolytatása után ismét elutasította a keresetet, másodfokon a királyi tábla részben helyt adott a keresetnek, és Torontál megye közönségét 14584 korona 44 fillér tőke és járulékai erejéig elmarasztalta. Ez fellebbezés folytán felkerült a kúriához, az a tábla ítéletét feloldotta, és az elsőfokú ítéletet emelte jogerőre, tehát a keresetet végleg elutasította, méltányosságból azonban a költségeket kölcsönösen megszüntette. A bíróság megállapította, hogy 1. Rónay Mihály után a leltárból kitűnően a Szeged-Csongrádi Takarékpénztártól felvett 4000 Ft váltótartozás maradt, amely a négy fiút terhelte. 2. A fiúörökösök a birtokot minden felszerelés nélkül kapták. 3. A négy leánygyermek részére biztosított 50000 Ft után pedig a végrendelet értelmében az örökhagyó halálától kamat volt fizetendő. 4. Azon kívül a fiúörökösök tartoztak 8 db 40000 Ft-ról szóló életbiztosítási kötvények után esedékes díjakat sajátjukból fizetni. 5. A termés 1874-ben, de a hetvenes években általában a talajvíz és a rozsda miatt gyenge volt, ezt a meghallgatott szakértők, továbbá Rónay Ernő és Gábor Miklós tanúk igazolták. Ezek szerint tehát rá kellett a gazdálkodásra fizetni, annál is inkább, hiszen a terheket és a 9 tagú család szükségleteit fedezni kellett, a gazdálkodást tovább kellett vezetni, a gyermekeket iskoláztatni és neveltetni kellett, a felnőtteknek élni kellett. Hogy az 1873-1974. évi kötelezettségeknek eleget tudjanak tenni, kölcsönt kellett felvenni, s a következő 1874. év is gyenge volt, de akármilyen jó is lett volna, nem hozhatott annyit, amennyire szükség volt. Ekkor a kiskorúak gyámja és a két nagykorú fiú elhatározták, hogy a függő dolgok rendezése végett kölcsönt vesznek fel, amire annál is inkább szükség volt, mert abban az évben a lóállományban takonykor lépett fel, amely az ösz- szes lovat elpusztította.^ Ekkor felvettek 40000 Ft jelzálogos törlesztéses kölcsönt a Magyar Általános Földhitelintézetnél, amelyből a záloglevelek árfo- lyam-különbözete címén annyit vontak le, hogy csupán 34254 Ft-ot kaptak kézhez, tehát kb. 15 %-ot vesztettek. Mari grószi is kikötötte, hogy neki is adjanak - úgy emlékszem - 5000 Ft-ot, így voltaképpen kb. 25 % ment le, miért is ezzel a kölcsönnel alig segítettek magukon. Lacinak az alább közölt 1891-tól 1896-ig vezetett számadásaiból megállapítottam, hogy minden évben ráfizetett a gazdálkodásra, tehát minden évben szaporodtak a terhek. Meg kell még említenem, hogy a gazdasági főkönyvben >5 Laci [Rónay László] elbeszélése 540
