Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY LÁSZLÓ (1864–1909)

Nagy fejtörést okozott, hogy most már mi történjék Lacival, hogy amellett az osztályok elvégzésében se legyen lényeges fennakadás. Végül anyja és Lojzi bátyja úgy határoztak, hogy egyelőre kiviszik Németországba. Először Korn- thalba került, ahol a professzor Pleiderer-féle magánintézetben tanult, majd onnan Heidelbergbe ment át, ahol a Klose-féle intézetben nyert elhelyezést. Ezekben az intézetekben amellett, hogy németül jól megtanult, az angol nyelvet is úgy ahogy elsajátította, nyilvánvalóan a gimnázium V. és VI. osztályának az anyagából is elkészülhetett, erre vall az a feltűnő körülmény, hogy egy évet sem veszített, hanem rendes időben letette az érettségi vizsgát. Hogy meddig volt kint, nem tudom, de azt hiszem, hogy már 1878 őszén hazakerülhetett. Az V. osztályból való vizsgát Nagyáradon, a VI., VII. és VIII. osztályból pedig Hódmezővásárhelyen tette le, és az utóbbi helyen tette le 1882-ben az érettségi vizsgát is Aladár unokaöccsével5 együtt. Még abban az évben, augusztus 4-én sorozásra jelentkezett Fehértemplomban a cs. és kir. I. Ferenc József nevét viselő 1. huszárezredben, de akkor még nem vonult be, hanem Kecskeméten a jogakadémiára iratkozott be.

Önkéntes évét 1883. október í-jén kezdte el leszolgálni, amikor a Versecen állomásozó századhoz osztották be. A tiszti vizsgát 1884. szeptember 30-án tette le Temesváron, s utána még abban az évben tartalékos hadnagynak nevezték ki. Ezután ismét visszament Kecskemétre jogásznak. Józsi6 1883-ban tette le az államtudományi államvizsgát, és ekkor már mint közigazgatási gyakornok Torontál megyénél szolgált, majd rövidesen jegyet váltott Hollósy Ilonával, akivel 1885. április 27-én Buziáson egybe is kelt, s ekkor elhatározta, hogy hazamegy Zomborra gazdálkodni. Ekkor ugyanis már nagy bajok voltak, úgy hogy Lojzi azt az ajánlatot tette az érdekelteknek, hogy annyi földet adjanak el, hogy az összes adósságokat kifizethessék, marad, ami marad. Ebbe sem Józsi, sem Laci nem voltak hajlandók belemenni, mire Lojzi felhívta őket, hogy akkor vegyék át a birtok kezelését. Erre Józsi azonnal vállalkozott, s egy ideig fel is kelegetett reggel korán, és kilovagolt a gazdaságba, de hamar megunta és belátta, hogy nem neki való a gazdálkodás, tehát 1885 szeptemberében újból visszament a megyéhez, éspedig Nagyszentmiklósra gyakornoknak. Laci ekkor elhagyva a jogászságot hazament, és átvette a gazdaság vezetését. Ő nagy szorgalommal látott hozzá a gazdálkodásnak, erre vonatkozólag Lojzi nővérének, Ilonának 1886. március 31-én ezeket írta: „László gazda sü- rög-forog, sokat lovagol, mindenfelé megfordul a gazdaságban, úgy látszik, nagy passiója van, mellette hízásnak eredt, azt hiszem, hogy kitartó lesz, persze sok ferde és furcsa nézete van, na de ez majd megváltozik, csak kitartása és több szerencséje legyen, mint nekem volt.”

Laci a házban? a folyosó végén nyíló kisszobát, és az abból nyíló szép nagyszobát foglalta le magának, és ezt a szobát annyira szerette, hogy később, nős korában is ott lakott egészen haláláig. Kellemes szoba is volt, az ablaka déli * 6 7

$ Rónay Aladár (1864-1915)

6 Rónay József (1858-1892)

7 Az épületről lásd bővebben: Kiszombor története. Szerk. Marosvári Attila, i. m. II. 80-82.

530