Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JENŐ (1854–1921)
zása nincs, és azt sem vitatták, hogy az általános szabályok szerint a megváltott ingatlan egy részét a haszonélvező birtokában kellett volna hagyni, ennek ellenére a keresetét elutasították. Végezetül azt tanácsolták: haszonélvezeti jogának kártalanítása érdekében perelje báró Urbán Pétert, hiszen annak a birtokában meghagytak 100 holdat. A döntésbe Rónay Gyula nem nyugodott bele. Az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz fordult. A Tanács 1946. november 29-én - továbbijogorvoslati lehetőség kizárása mellett - elutasította a Megyei Tanács határozata ellen beadott fellebbezést, elfogadva annak indokait. Utolsó lehetőségként Rónay Gyula felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a földművelésügyi miniszterhez. Ebben nehezményezte, hogy a megváltást haszonélvezetijogára való tekintet nélkül hajtották végre. Kérelme indokaként a következőket hozta föl: „Nekem a már említett haszonélvezeti jogomon kívül más megélhetési alapom nem volt, tehát hogy a szóban forgó földbirtok megváltatott az én haszonélvezeti jogomra való tekintet nélkül, létalapomban támadott meg és teljesen kenyér nélkül hagyott. Annál is inkább áll ez, mert 59 éves ember vagyok, törött lábbal és súlyos epebajjal nem vagyok abban a helyzetben, hogy egyébként fenn tudnám tartani magam. A fennálló jogszabályok kimondják ugyan, hogy a haszonélvezetül szolgált ingatlanok helyébe a megváltási ár lép, és ennek jövedelmei illetik meg a haszonélvezőt. Ámde a megváltási ár megállapítása és kiutalása iránt eddig semmi intézkedés nem történt, így tehát előrehaladott korom és betegségem mellett itt állok minden megélhetési alap nélkül a világban. Kegyelemkenyérre vagyok szorulva, és még arra sincs lehetőségem, hogy a legszükségesebb gyógyszereket meg tudjam vásárolni.” Végezetül kérte a minisztertől, rendelje el, hogy a részére akkora területet engedjenek át a megváltott ingatlanból, amelynek használati jövedelme megfelelne a megváltási ár haszonélvezetét jelentő jövedelemnek. Az se biztos, hogy a kérelem eljutott a miniszterhez, mert az eredeti példányt a megyei földbirtokrendező tanács 1947. február 28-án iktatta, majd irattárba helyezte.221 Dr. Csepregi Imre pápai prelátus, makói esperes plébános naplójába 1945. október 24-én a következőket jegyezte föl: „Még csak azt jegyzem meg, hogy Szegedre érkezve Rónay Gyula kiszombori birtokossal találkoztam, akit a mostoha viszonyok egészen megöregítettek, háta meggörbült, sovány. Nem csoda, mindenükből kifosztották őt és az egész családot, amely a faluért oly sok jót tett másfél századon át. Ez a szovjet következmény!”222 Rónay Gyula 1949 végén végleg elhagyta Kiszombort. Szegedre, barátaihoz költözött, ahol széles nyelvismeretének köszönhetően fordításokból kereste kenyerét, mellette a fogadalmi templom plébániáján végzett különféle munkát. Itt halt meg 1956. március 3-án.223 221 CSML. CSMF. 18-13419/1949. sz. alatti iratok. 222 Dr. Csepregi Imre: Napló 1.1944-1946. Makó, 2011. 358. 223 Ijj. Rónay Elemér: Függelék id. Rónay Elemér családi krónikájához. Kézirat. 523
