Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

érdemiek.” A méltánylás elmaradt. Az alispán indoklás nélkül a fellebbezési lehetőség kizárásával elutasította mindkét fellebbezést.217

Rónay Imre, amint azt fellebbezésében állította, valóban felajánlotta földjeit az államnak haszonbérlet céljára. Az Ingatlanforgalmi Bizottság a felajánlást 1949. július 22-én hozott véghatározatával elfogadta, és úgy döntött, hogy az ingatlant a gazdasági termények betakarítása után átadja az Állami Mezőgazdasági Központnak.218 Hiába próbált Rónay a „kulákság” nyűgétől, az állandó zaklatásoktól szabadulni, nem sikerült neki. A Csanádmegye c. napilap 1949. december 16-i számában a kor osztály harcosság ára jellemző módon a következőkről számolt be ,A "nagylelkű" Rónai [sic!] Imre kiszombori kulák is elnyerte méltó büntetését” című cikkében: „Rónai Imre 640 holdas kiszombori földbirtokos a Horthy rendszer alatt minden eszközt megragadott arra, hogy kiszipolyozza a nála dolgozó szegény parasztokat. Rónai Imre a felszabadulás után a népi demokrácia jóvoltából 60 holdat megtarthatott magának. A nyáron "nagylelkűen" felajánlotta a "Petőfi" termelőcsoportnak megmaradt földjét. Rövidesen kiderült azonban, hogy Rónai "nagylelkűsége" nem egyéb, mint jó ürügy arra, hogy szabotázzsal hátráltassa dolgozó parasztságunk építő munkáját. Rónai ugyanis kárt tett a nagy- mennyiségű takarmánykészletben; értéktelenné tett 200 mázsa lucernaszénát. "Ott rohadjon meg! " - mondta, és megelégedetten szemlélte később a hatalmas kárt. A lucernaszéna megázott, meg penészeden. Dolgozó parasztságunk a kulák szabotálását leleplezte. A bíróság Rónait hat hónapi börtönre, háromévi hivatali és politikai jogvesztésre és 2000 Ft vagyoni elégtételre ítélte, és három hónapra kitiltotta Kiszombor területéről. ”2'9

Rónay Imre többé nem tért vissza falujába. Különböző helyeken, segítő barátainál húzta meg magát. 1959-ben magatehetetlen beteg lett, és végül a Derekegyházi Szociális Otthonba került, ahol 1966. április 30-án elhunyt.220

Rónay Gyulától az 1945-ös földreform már nem tudott mit elvenni. Nevén mindössze egy beltelkes ingatlan - a tornyos kastély telkének - 3/8-ad része, valamivel több mint egy hold állt. Az általa 1941 augusztusában unokaöccsének ajándékozott, illetve eladott 164 kát. hold földterületet, amire Rónay Gyula haszonélvezeti joga föl volt jegyezve, a földreform során teljes egészében megváltották, és cserébe meghagytak neki lakhelyén, Kunágotán 100 holdat. Rónay a döntést megfellebbezte, de a Csanád Megyei Földbirtokrendező Tanács azt elutasította. A határozat indoklásában elismerték ugyan a tényeket, miszerint Rónaynak csak egy hold birtoka van, ezenkívül semmi más ingatlana vagy kereső fog lalko217 CSML. Csanád M. Levéltára. XXI. 3.13054/1949. sz. alatti iratok.

«8 CSML. MFN. K. 11/1949.

219 Csanádmegye, 1949. dec. 16.

220 Ifj. Rónay Elemér: Függelék id. Rónay Elemér családi krónikájához. Kézirat.

522