Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

oda. Arra emlékszem, hogy az orosz tiszt hivatalosan, mint parancsnok közölte, aki megszökik, azt a lakosság agyonütheti, és a nála levő értéktárgyakat a gyilkosoknak fogják juttatni, és felemlítette szegény Dénes esetét, hogy agyonütve és kirabolva a Szalangába dobták. Ez körülbelül a Szalangából való előkerülése hetében történt. Úgy emlékszem, két héttel a szökés után történt.

Magam is meg akartam szökni, és egy igen tisztességes és intelligens orosz altiszt (akit mint volt vasúti tisztviselőt elcsaptak, mert egy olyan állomáson volt, ahol egy szállítmány eltűnt, de részes nem volt), aki maga is az üldözések elől szökni akart. Nekem a következőket (ezen nyilatkozatnál Osvallai Ödön alezredes is jelen volt) mondta: Megtudtam mindent a szökés dolgában, de jelenleg olyan sűrűn járnak a kozák járőrök, hogy lehetetlen átmenni. Jelenleg csak olyanok vállalkoznak, akik elvezetik az embert kelepcébe, ott agyonütik és elveszik a pénzét, mint ahogy Rónayval csinálták. A berezovkai zsidó rabbi összejátszik a rendőrséggel, és azért ad kölcsönöket. Az ő emberei a vezetők. Egy szép zsidólányt is belevontak ebbe a bandába, azon címen, hogy ha szükséges, mint férj és feleség fognak utazni, mivel így feltűnést nem fognak kelteni. Ne higgy uram ezeknek, és az Istenre kérlek, ne izgulj senki után sem. Ezeket mondta nekem ez a tisztességes orosz ember, akit meg lehet találni, mert Kajaktánban lakik a mongol határon, Majzacsinnal szemben. A neve nem jut eszembe, mert olyan rég történt az eset. A rabbi nevét sem tudom, mert vele csak hitsorsosai és a szökevények érintkeztek, akiket kelepcébe csaltak.

Hivatalos forrás volna még Trockij orosz kapitány nyilatkozata, ha őt Oroszországban meg lehetne találni. A temetés nem volt olyan messze Berezovkától, azt meg lehetne találni majdnem biztosan. [...] Ha tehetem, most pénteken felmegyek Pestre és keresek tiszteket, akik akkor Berezovkán voltak és emlékeznek az esetre, hogy több adat álljon rendelkezésre, és akkor már az illetőkkel iratok ebben az ügyben. Lesz olyan, aki többet fog talán tudni, mint én. Felderítem továbbá a Hess-ügyet is, a fényképet mellékelve visszaküldöm, mert tévedés nem áll fönn.”1?1

Rónay Jenőné és gyermekei a kapott leveleket lemásolták, és azokat a makói közjegyző előtt hitelesíttették. Belenyugodva Dénes halálába, kérték holttá nyilvánítását. A makói járásbíróság ezt 1922. március 5-én kelt határozatában, elfogadva a bemutatott bizonyítékokat, megtette. Az elhunyt lelki üdvéért, még a holttá nyilvánítási eljárás alatt, a kiszombori templomban - születésének évfordulóján 1922. február 20-án - engesztelőszentmise-áldozatot tartottak, és aznap a családi sírboltban beszentelték emlékhelyét.192

Egy reményteljes ifjú életének végzetes tragédiája, i. m. Mellékletek. 12-15.1920. X. 8, XI. 2. '92 Uo. Mellékletek. 15-17.1922. II. 22, III. 5.

514