Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JENŐ (1854–1921)
Július 31-én megindultak, és Baján tartottak pihenőt. A következő leveleit már helymegjelölés nélkül tábori postaszám feltüntetésével írhatta. A háború első napjait úgy élte át, mintha csak egyhangú gyakorlaton lennének, és „kémfogdosáson kívül semmi mást nem” tennének. Az ágyúszót is csak egyszer hallották távolról.101 Augusztus 16-án az átcsoportosításuk lehetőségeiről, élményeiről írt: „A határon eddig nem mentünk át, azt hiszem, nem is fogunk. Az hallatszik, hogy a napokban minket is északra visznek, mert itten már nincsen ránk szükség. Esténként 2-3 helyen lehet látni a fölgyújtott szerb falvak fényét; úgy látszik, mindent tönkre tettek ott a katonáink. Az is kell ennek a gaz nációnak. Mi nagyon szeretnénk, ha minket a francia határra vinnének, de ez nagyon valószínűtlen.”163 Egy nappal később kiderült, hogy a vágyai nem teljesülnek: „16 napi tartózkodás után végre holnap elhagyjuk ezt a falut. Holnapután bevágonírózunk Mitrovicán,* l63 és megyünk föl északra, anélkül, hogy itt a határt átléptük volna, hacsak holnap nem fogunk fürdés közben átcsónakázni a már meghódított túlsó partra. Ma egész nap folyton hallatszik messziről a bombázás; nagyon sűrűn. Esténként még mindig egy pár égő falu világossága látszik. Azt hiszem, nagyon szigorúan járnak el csapataink a Száva túlsó partján. Azt hiszem, ezért nem szabad az újságoknak tudósításokat [a] szerbiai állásról írni! Mindenesetre nagyon érdekes történelmi korszak, amit csinálunk. Az útirány, amint hallom, Gratz, Semmering, Bécs, Krakkó [...]. Körülbelül percenként két ágyúlövés is hallatszik, még most is, pedig már reggel 8-kor kezdődött.” [A levelet délután 4 órakor keltezte.]164 Mitrovicáról augusztus 19-én indultak el. Augusztus 22- én értek Bécsbe, majd megérkeztek Krakkóba, aztán továbbutaztak Przemyslbe, ahol kivágoníroztak. Augusztus 28-án arról tudósított, hogy „Fönn vagyunk már 3 nap óta. Hála Istennek, jól érzem magam.”166 Ez a lap volt az utolsó, amit Rónay Dénes hadifogságba esése előtt írt. Utána két hónapig semmi hírt nem kaptak róla az otthonlevők. Az első életjelet szeptember y-én Lembergben feladott postai levelezőlapon adta magáról. Ezt a rövid írást október 2y-én vehették kézbe aggódó szülei. Ebben a következőkről tudósított: „Kórházban feküdtem vakbélfájdalmak miatt; a város orosz fogságba került; minket foglyoknak nyilvánítottak. Eddig nagyon jól bántak velünk. Valószínűleg kivisznek Oroszországba. A fájdalmak elmúltak; egészen egészséges vagyok.”166 Néhány nap elteltével, tartva attól, hogy 161 Uo. 11-13. 162 Uo. 14. 163 Mitrovica, ma Sremska Mitrovica (Szávaszentdemeter). >04 Egy reményteljes ifjú életének végzetes tragédiája, i. m. 14.1914. augusztus 17. l65 Uo. 18. Uo. 504
