Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

nem az érdemeseket, a meg nem vesztegethetőeket, a becsületeseket, akik érdeklődnek az ügyek iránt önzetlenül, tisztán, akiket csak a közérdek vezet, nem pedig saját vagyonuk megmentése, vagy saját vagyonuk nagyobb gyarapítása. Mert aki a maga állását vagyonszerzésre használja fel, az nem végez tiszteletreméltó dolgot, és semmi esetre sem érdemli meg azt a megkülönböztetést, amiben Rónay t. képviselő úr akarja őt részesíteni.”w De nem kapta meg elképzelése a szükséges támogatást kormányoldalról sem, noha hírlapi cikkekben és a törvény bizottsági vitája során elmondott felszólalásában is szenvedélyesen védte igazát:99 100 a választójogi törvény vitája során az 1913. március 6-i ülésnapon elmondott módosító indítványait, melyek a föntebb ismertetett elképzeléseit próbálták meg érvényesíteni, az országgyűlés leszavazta.101 Ezt követően 4 éven át nem szólalt föl az országgyűlésben. Tervezett ugyan egy beszédet elmondani az obstrukció ellen,102 ezt azonban a pártvezetés nem engedélyezte számára.

Hosszas hallgatás után 1917 végén érezte elérkezettnek az időt, hogy a választójog tárgyában ismét hallassa hangját. Az 1916-1918 közötti választójogi küzdelmet monográfiában feldolgozó Varga Lajos szerint ,A Házban és a közvéleményben is nem kis meglepetést” keltve103 * 1917. december 13-án Törvényjavaslat a képviselőház alkotó elemeiről, a cselekvő és szenvedő választói jogról, a képviselőválasztások rendjéről, valamint kapcsolatos értékű megállapításokról címmel önálló törvénytervezetet nyújtott be, melyben immáron szakszerűen összefoglalta és megindokolta a választójoggal kapcsolatosan évek óta érlelt elgondolásait. ioi

Az indítványát napirendre tűző parlamenti vitában elmondott beszédében többek között így érvelt törvényjavaslata szükségessége mellett: „Ideám nem mai keletű. 30 éven keresztül voltam országunk egyik legpoliglottabb lakosságú vármegyéjében köztisztviselő. Kezdettől fogva foglalkoztam folytonosan a választójoggal, volt bőséges alkalmam a választói visszaéléseket, de leginkább a választójogi törvényünknek hiányait megismerni, és csak ez a hosszú tapasztalat érlelte meg bennem azt a tiszta meggyőződést, hogy választójogunk99 Képviselőházi Napló 1910-1918. XIV. kötet. Bp. 1912. 325-326.

<"° A súlyosbodó helyzet. (Budapesti Napló 1912. TV. 12.) in: Zombori Rónay Jenő hátrahagyott iratai, i. m. 202-206. Tisza István és a választójog. (1912. IX. 12.). Uo. 207-211. Nehéz szívvel, elszigetelten... (Fölszólalás a választójogi bizottságban 1913. II. 15.) Uo. 212-216.

101 Képviselőházi Napló 1910-1918. XVIII. kötet. Bp. 1913.154-156. és 192-193. Beszédét lásd még: Zombori Rónay Jenő hátrahagyott iratai, i. m. 217-220.

102 Az elmondani tervezett beszéd szövegét lásd: Zombori Rónay Jenő hátrahagyott iratai, i. m. 221-225.

!03 Varga Lajos: Kormányok, pártok és a választójog Magyarországon 1916-1918. Bp. 2004. Napvilág kiadó. 113. Politikatörténeti Füzetek XXI.

‘04 Képviselőházi Irományok 1910-1918. LXI. kötet. Bp. 1918.11-34., Zombori Rónay Jenő hátrahagyott iratai, i. m. 179-201.

474