Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

piacára. (Zajos, hosszantartó éljenzés, lelkes tapsvihar.) Ezen az úton erősbödhetik meg Szeged ipara és kereskedelme. Ezúton válha- tik a város naggyá és erőssé, hogy magyar kulturális missziójának megfelelhessen.” Ennek érdekében tartotta fontosnak a szegedi egyetem létesítésének ügyét és a város vármegyeiszékhely-státusának megadását.

Mindezeken túl még két, a társadalmat nagyban érintő kérdésről is megemlékezett. A kivándorlásról ezt mondta: „Én a kivándorlás erőszakos meggátlásának barátja nem vagyok, és a kivándorlást nem gyógyításra szoruló betegségnek, hanem csak a betegség tünetének tekintem. Amily mértékben sikerül Magyarország közgazda- sági, ipari és kereskedelmi fejlődését elősegíteni, éppen olyan mérvben fog a munkaszerető polgárságnak kivándorlási szándéka fogyni.” A századfordulóra megerősödő szocialista, főként agrárszocialista eszmékkel kapcsolatban pedig kifejtette: „Komolyabb megfontolást érdemel a szocialisztikus mozgalom, mellyel szemben talán éppen hasonló eljárást kellene követnünk, ha a szocializmus hívei megmaradnának azon értelmiség körében, mely a valódi szocialisztikus elveket megérteni tudja. Ez a mozgalom azonban átcsap a lakosság azon rétegeibe is, amelyek a szocialista elveket megérteni nem képesek, és saját értelmi színvonalukon annak tetszésszem, sokszor az állami renddel, a magántulajdonnal ellentétben álló magyarázatot adnak. (Igaz! Úgy van!) A szocializmus ilyen terjedését én feltétlenül és minden eszközzel meggátlandónak tartom, mert ott, ahol az államrendről, magánjog szentségéről van szó, még az ártatlan félrevezetett tömeggel szemben sem lehet kíméletet gyakorolni.”*

Úgy látszott, hogy a választás minden nagyobb küzdelem nélkül fog lefolyni, és Jenőt meg fogják választani, mert Szegeden ő már ekkor nagyon népszerű volt, amellett az I. kerületben soha még ellenzéki képviselőt nem választottak, mert hiszen abban a kerületben szavaztak a vasutasok, akik a választók tekintélyes részét képezték. Ezúttal azonban nem így történt. Nevezetesen báró Bánffy Dezső még az év januáijában Debrecenben kibontotta az általa alakított Új Párt zászlaját, és ő is fellépett Szegeden Jenővel szemben. 1903- ban vasutas sztrájk tört ki, amelyet Tisza pár nap alatt letört, ami ellene hangolta a vasutasokat, amellett megjelent Szegeden, ahol addig ebben a kerületben igazi korteskedés nem volt, Hock János kőbányai plébános, országgyűlési képviselő, kitűnő szónok, és megjelent Dániel László is Bánffy érdekében korteskedni, aki igen jól értette, hogy miként kell korteskedni, de ment le Bánffy mellett korteskedni több ellenzéki képviselő is. Igaz, hogy a szabadelvű pártból is mentek le képviselők korteskedni Jenő mellett, így többek között Mikszáth Kálmán is, aki évekig volt Szegeden lapszerkesztő, és igen nagy ismeretségi köre volt. Ekkor kerültem én is be képviselőnek a Kolozs vármegyei *

Uo. 98-105. 458