Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JENŐ (1854–1921)
Reitter Oszkár, Scossa Dezső, Szöllősy Kálmán, Vécsey István, Vécsey Zsig- mond, Zsíros Mihály. A többevezős csónakokon a kormányzást a hölgyek végezték. Este a kaszinó helyiségeiben táncvigalom volt, amelyen csupán a regattaegylet tagjai és pártolói vettek részt. A négyest 18 pár táncolta. A mulatság, amelyen a háziúr tisztét Jenő látta el, a reggeli órákig tartott. Alispánsága ideje alatt az ő kezdeményezésére és hathatós támogatása mellett a következők létesültek: több belvízlecsapoló társulat, amelyek roppant közgazdasági haszonnal jártak, majd a Felső-torontáli Ármentesítő Társulat, amely elnökének is megválasztotta. A nagybecskerek-muzslai telepítvé- nyeseket, mint a betegeskedő Hertelendy főispán megbízottja, oly hathatósan támogatta, hogy hamarosan 400 új ház épült.19 Nagykikindán a lovassági laktanya, s annak udvarán egy ártézi kút, ami abban az időben még igen nagy ritkaság volt. Ugyancsak Nagykikindán közkórház építését tette lehetővé, ami serkentőleg hatott arra, hogy Nagybecskereken is felépüljön az új közkórház. Ugyancsak Nagykikindán létrehozta a „Raczkovits-féle” leánynevelő intézetet.20 Működésére felfigyeltek a felettes hatóságai is, és elismerésük jeléül 1888-ban királyi tanácsosnak nevezték ki, ami abban az időben szép kitüntetés volt, különösen olyan fiatal, 34 éves emberre nézve. A Felső-Torontáli Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat alakulása évtizedekkel korábbra tehető, mint ahogy Jenő feladatot vállalt volna annak szervezésében, tehát ennek létrehozása nem az ő érdeme, a biztonságos működés feltételeinek megteremtésében viszont tagadhatatlan az ő hatékony közreműködése. A Tisza és a Maros szögében fekvő területek rendre ki voltak téve a folyók áradásainak. A töltésépítések ugyan már a XVIII. század végén megkezdődtek, de szisztematikus építkezés csak 1822-től Hertelendy Ignác alispán ösztönzésére és Szathmáry Sámuel megyei mérnök tervei alapján indult el. Az 1840. évi X. tv. az ármentesítést az addigi megyei feladatok közül törölte, és ennek nyomán létre kellett hozni az érdekeltségi alapon működő ármentesítő társulatokat. 1845-ben két társulat alakult, a marosi társulat elnöke zombori Rónay János, míg a tiszaié Karátsonyi László beodrai birtokos lett. 1848 után a társulatok felügyeletét a megyefőnök gyakorolta. 1858- ban a Nagykikindára összehívott érdekeltségi közgyűlés Tiszai VI. Folyam-osztály 2-ik Építészeti Egylet néven a két társulat egyesíté‘91888-ban Rónay Jenő alispán aktív közreműködése mellett Nagybecskerek határában Felsőmuzslya néven kincstári telepet szerveztek, ahová mintegy 400 magyar családot telepítettek. Az itt élő népesség száma 1900-ban 3085,1910-ben 3408/0 volt. Torontói vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. i. m. 571. A telepítéssel kapcsolatban további adatokat lásd: [Csernovics Diodor dr.]: A délmagyarországi kincstári birtokok és telepesközségek múltja és jelene. Az Aradi M. Kir. Államjószágigazgatóság jelentése nagyméltóságú lázi és berniczei Ghillány Imre báró v. b. 1.1., m. kir.fóldmívelésügyi minister úrhoz. [Arad, 1913.] Kiadja az Aradi Magy. Kir. Államjószágigazgatóság. 40-41., 49., 56-57., 63., 98-99., 111., 122-123., 164. 20 Ez a 2 tanerős intézet az ő leleményessége folytán lett magyar intézet. Ugyanis Raczkovits szerb ember volt, aki végrendeletileg egy Nagykikindán létesítendő leánynevelő intézetre tekintélyes vagyont hagyott. Ezt az alapítványt Jenő úgy intézte, hogy abból magyar intézet lett. 397
