Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

felelő munkát. Rövid időre azonban ismét elkerült Nagybecskerekről, ugyanis Tabakovics Gusztáv főjegyző 1880. április 6-án öngyilkos lett, helyébe a főispán Tallián Bélát helyettesítette be, míg a kanizsai járásba Jenőt helyettesítette be főszolgabírónak. Májusban a miniszterelnök Jenőt az árvíz által elpusztított Szeged újjáépítési királyi biztosságához tanácsosnak nevezte ki.3

Ezen idő alatt történt, hogy Újszegedet Szeged városához csatolták - tehát Torontál megyétől elszakították - aminek örömére Szeged város június elején lakomát rendezett. A banketten mintegy 30-an vettek részt, élükön Tisza Lajos királyi biztossal, a hivatalos személyek, Torontál és Csongrád megyék küldöttei, a bizottság, illetve biztosság tanácsos tagjai, az újszegedi és szegedi urak közül néhányan, s a városi főbb hatóságok. Vacsora közben megeredtek a szónoklatok. Tisza Lajos a küldöttségekre emelte poharát, Tallián Béla Szegedet éltette, Jenő 3 tósztot is mondott, egyet közülük Mikszáth Kálmánra, aki abban az időben Szegeden volt lapszerkesztő.4 Az új határ megjelölésére Torontál megye részéről Tallián Béla főjegyzőt mint elnököt, Rónay Ernő és Pókay Gábor bizottsági tagokat és Jenőt mint törökkanizsai h. főszolgabírót küldték ki.

Rónay Jenő gesztusát Mikszáth nem túlságosan értékelte, miként a királyi biztosság tevékenységét sem tartotta sokra. Erre utal az a pamflet, melyet „Egy ismeretlen” álnéven Tisza Lajos és Udvara Szegeden címmel adott ki 1880-ban. Ebben Mikszáth több helyen is meglehetősen dehonesztáló stílusban és szövegkörnyezetben beszélt róla.5 Hasonlóképpen szerepelt Rónay Jenő a Szegedi Királyi Biztosságbeli tagtársa, a függetlenségi párti Komjáthy Béla által valószínűleg 1880-ban írt Szeged veszedelme c. gúnyversben, amelyben - sajátos stílusban - a biztosság tagjait állította pellengérre. Filológiai vizsgálatok szerint Komjáthy versének több fordulatában is Mikszáth ötletei, szavai köszönhettek vissza.6 Komjáthy ezt írta Rónay Jenőről:

Rónay Jenőke a másik skart-beli,7 Hírlik: nyaka gobja ürességgel teli,

De ez csak rágalom, mert az teli ésszel,

De a szerénységében sok talentum vész el.

Magát egyszerűnek tudja, pedig jeles,

Kossuth esze-műve hozzá mérten kévés. [!]

3 Jenő, aki 1880. május 10-én Tallián Béla helyére került, a királyi biztosi tanács kisajátítási ügyosztályát vezette. Torontál, 1891. nov. 16. Külön kiadás Rónay Jenőfőispáni kinevezése alkalmából; Kulinyi Zsigmond: Szeged uj kora. i. m. 57.

4 Mikszáth szegedi újsáqíróskodásáról lásd részletesen: Nacsády József: Mikszáth szegedi évei (1878-1880). Bp. 1956.

5 [Mikszáth Kálmán]: Tisza Lajos és Udvara Szegeden, i. m. 49-50., 96.

6 A Mikszáth kritikai kiadás e részét sajtó alá rendező Nacsády József véleményét lásd:

MKÖM 60. Cikkek és karcolatok X. 1880-1881. Bp. 1970. 228-229.

7 A skart a talon kicserélése után letett, a játszmában nem szereplő kártyalapokat jelentette, átvitt értelemben a skart-beli a félreállított, mellőzött, tétlenségre ítélt emberek közé tartozót jelenti.

385