Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ERNŐ (1852–1913)

meg örökösét, vagy örököseit, mégpedig azt, akit arra legméltóbbnak ítél. De melyik legyen az? Ezen töprengett évekig. Azon is sokat gondolkodott, hogy miként biztosíthatná, hogy örököseinek a kezén megmaradjon a birtok. Jogi tanácsot Babits József barátjától kért, aki gróf Csekonics Endrének a jogtanácsosa, és igen okos ember volt. Úgy tudom, hogy Babits ebben az ügyben többször járt Zomboron és együtt megbeszélték és megfogalmazták a végrendeletet.

A végrendelet 1913. január 7-én kelt, és annak utolsó pontjában meg is indokolta, hogy miért rendelkezett úgy, ahogy rendelkezett, mondván: „A jelen végrendeletemet azon szándékkal kívántam ekként megállapítani, hogy családomnak fiágát az ezen kiszemeltekben erősítsem meg a hagyatéki javaimmal." Hagyta pedig az 1700 kát. hold birtokát Rónay Dénes és Endre öccsei- nek, de oly módon, hogy Dénes kb. 1200, Bandi 500 holdat örököljön, és azon esetre, ha valamelyik utódok nélkül halna meg, egymást utóöröklik. Ezzel akarta megakadályozni azt, hogy valamelyik könnyelműen eladósodjon. Ezzel az intézkedéssel Jenő csupán annyiban nem értett egyet, hogy a pálinkaházi részt - amely kb. 1000 hold - osztotta két egyenlő részre a végrendelet, míg a körtvélyesi 700 holdat egészben kapta volna Dénes. Ezért Jenő azt javasolta, hogy Bandi kapja meg az egész körtvélyesi részt, Dénes pedig a pálinkaházi részt, így igaz ugyan, hogy Dénes a holdak számát tekintve kevesebbet kapott, de értékesebbet, mert hiszen a pálinkaházi tanya sokkal jobban ki volt építve, és azon állott a szeszgyár is, és talán a földek is valamivel jobbak voltak, mert a körtvélyesi részben volt - ha nem is sok - ártér is. Ezt a javaslatot az érdekeltek és úgy a Torontál Megyei, mint az Arad Városi Árvaszék elfogadták, és ennek megfelelően történt a hagyaték átadása is. Örökösei közül Dénes soha nem vehette át örökségét, mert orosz hadifogságba került és ott elpusztult. Bandi pedig elkönnyelműsködte és elpazarolta a vagyonát.

Kleitsch Mátyás plébános jegyezte föl a História Domus-ba, hogy Dénes öröksége testvéreire szállt, és a birtok megosztásánál Rónay Magda kezébe került, ugyanakkor az Endrének juttatott részből 1927-ben, mikor ő a faluba került, „az 500 holdból már egy barázda sem volt az örökös [ti. Rónay Endre] tulajdonában.”*6 Az atyai házat szintén a két örökös öccsének hagyta, de annak haszonélvezetét és bizonyos évjáradékot hagyományozott Cili és Vilma nővéreinek, valamint Dóra (Pista bácsi [Rónay István (1834-1902)] leánya) és Borzecki Ella unokahúgainak. Ezek közül Cili csupán két évvel élte túl, meghalt 1915. augusztus 21-én, Vilma azonban - ámbár ő volt a testvérek között a legvéznább - a leghosszabb életű lett az egész családban, amennyiben 1927. február 13-án bekövetkezett halálakor 78 éves 10 hónapos és 18 napos volt. Dóra nem vette igénybe a házban lakhatási jogát, ellenben Borzecki Ella legtovább lakott abban, de azután Budapestre költözött, s a II. kerület Szász Károly utca 1. sz. alatti ház első emeletén lakott, és ott halt meg 1945. március 8-án.

4^ História Domus. i. m. 29. 382