Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ERNŐ (1852–1913)

vaskorona renddel tüntette ki, ami tekintettel arra, hogy közhivatalt nem vi­selt, igen szép kitüntetés volt. Az 1905-ös Tisza-féle téli választás alkalmával, január 25-én, ugyancsak a nagyszentmiklósi kerületben egyhangúlag ismét megválasztották. Szegény öreg János bácsi azonban a lovrini kerültben Baross Jánossal szemben ki­sebbségben maradt. Ez nagy csapás volt reá nézve, mert egyedüli megélhetése a képviselői fizetése volt, amelytől ily módon elesett. Erneszt sietett segítségé­re, és az ő képviselői fizetését János bátyjának adta át, sajnos, ő nem sokáig élvezhette, mert még azon év április 1-jén részint bánatában, az orvosok sze­rint azonban tüdőgyulladásban meghalt. A temetési költséget megint csak Erneszt viselte, és hazaszállíttatta a holttestet Zomborra, és ott a többi család­tagok mellé a családi sírboltba helyeztette el. Az 1906. áprilisi képviselőválasztások alkalmával Erneszt nem vállalt je­löltséget, s akkor gróf Nákó Sándort választották a nagyszentmiklósi kerület­ben alkotmánypárti programmal. Nákót júniusban fiumei kormányzónak nevezték ki, mire lemondott a mandátumról, s a kerületben igen sokan Ernesztet kérték, hogy vállalja a jelötséget. Erneszt párton kívüli programmal lépett fel, és programbeszédében kifejtette, hogy a Szabadelvű Párt feloszlása után párt nélkül maradt, de nem kíván a koalícióba belépni azért, hogy ne mondhassák, hogy a mandátum biztosabb elnyerése végett menekül a koalí­ció szárnyai alá, inkább elhatározta, hogy ezen országgyűlési ciklusban fel sem lép, és bevárja az új pártalakulásokat, melyeknek be kell következni, mert a koalíció bizonyos célok elérésére célszerű ugyan, de állandó kormányzásra nem alkalmas, s ő nem vadászik mandátumra, de ha megválasztják, elfogadja azt. A választás június 15-én folyt le, amikor ellenjelöltje, Telbisz Lajos függet­lenségi párti programmal fellépett koalíciós urat 214 szótöbbséggel képvise­lőnek választották. A következő, 1910. június í-jén megtartott újabb választá­sok alkalmával Erneszt munkapárti programmal lépett fel ismét a nagyszent­miklósi kerületben Telbisz Lajos ellen, aki látva szavazás közben, hogy kilá­tástalan a helyzete, visszalépett, és így Ernesztet egyhangúan választották meg, s haláláig képviselte a kerületet. Ha még megemlítem, hogy a képviselő­házban a mezőgazdasági kérdésekbe néha felszólalt, közéleti szereplésével végeztem, de nem végeztem még a magán- és családi életével. Rónay Ernő teljes parlamenti képviselői ténykedése során mind­össze három alkalommal beszélt az országgyűlés plenáris ülésén. Két ízben 1902-ben a földművelésügyi minisztérium 1902. évi előirány­zatáról szóló vitában szólalt föl, egyik hozzászólásában, melyet már­cius 18-án mondott el, amellett érvelt, hogy a Mezőhegyesi Ménes­birtokon „ne csak Noniust vagy Furiozót neveljenek, hanem arab törzseket is helyezzenek át.” Másik hozzászólása március 20-án hangzott el, akkor a cukorrépa-termesztés fontosságáról, jövedelme­zőségéről, s az ebben rejlő gazdasági lehetőségekről beszélt. A har­madik fölszólalását A dunai halászat védelme és kihasználása tár­gyában Romániával 1903. január 31-én kötött egyezmény becikke­360

Next

/
Thumbnails
Contents