Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY ALAJOS (1842–1894)
között az volt, hogy a gyászjelentésen rajtunk kettőnkön kívül név szerint senki se legyen felemlítve, és hogy ne keresztet, hanem egy tört oszlopot állíttassunk síremlékül, temetése egyszerű legyen, és Árpás plébános temesse. Ezeket aztán pontosan teljesítettük is. Halála 1894. október 17-én, egy szerdai napon következett be. Aznap reggel az ápolónő közölte, hogy az agónia megkezdődött, mire elküldtünk Árpás Gyula plébánosért, de az már későn érkezett arra, hogy a gyónást elvégezhesse. Délelőtt 11 óra felé felemelkedett ágyában és megszólalt, mondván: „Itókát kérek!”, mire az ápolónő vizet nyújtott neki, amiből egy keveset ivott, majd visszahanyatlott párnáira és 52 év 5 hónap és 6 napos korában kiszenvedett. Mivel rendelkezései között az is foglaltatott, hogy boncoltassuk fel, megkértük dr. Fodor János orvost, hogy a boncolást eszközölje. Ez meg is történt, persze, a koponyát nem nyitotta fel, csupán a mellkast és a hasüreget. Megállapította, hogy a tüdejében két kaverna volt, a tüdeje pedig hozzá volt nőve a bordáihoz, ami egy fiatalkori mellhártyagyulladásnak volt az utómaradványa. Szegény atyám, egész életén át állandóan és sokat köhögött, különösen, ha meghűlt, igen kínos és görcsös köhögései voltak, és semmiféle orvosság sem használt, az orvosok pedig nem tudták megmondani, hogy mi az oka a köhögésnek. Dr. Fodor megállapítása szerint ennek oka a tüdőnek a bordákhoz való hozzánö- vése volt. Temetése október 19-én ment végbe délelőtt, oly módon, hogy a háznál történt beszentelés után a kegyúri templomba vitték, és az ott megtartott rekviem után vitték ki a temetőbe, és helyezték el az általa épített sírboltban. A temetési szertartást Árpás Gyula plébánosunk, a gyászmisét Kayser Lajos törökbecsei esperes-plébános, azelőtt kiszombori plébános, később a Csanádi egyházmegye nagyprépostja végezte, kivel Józsi felesége, Ilona révén sógorsági viszonyban is voltunk. Kayser Lajos, aki azért jött el akkor Zomborra, hogy a temetésen részt vegyen, ajánlkozott, hogy a temetési szertartást is ő végzi, de mi - atyánk végakaratára hivatkozva - megköszöntük szíves figyelmét, és elhárítottuk, így ő a rekviemet mondta el. Végrendeletét minden elképzelhető helyen kerestük. Tudtuk, hogy egy pár szép antik szekrényben és az egyik íróasztalában vannak titkos, rejtett fiókok, azokat meg is találtuk, de a végrendelet nem került elő. Azóta többször hosz- szasan és mélyen gondolkodtam a felett - amint ő meghagyta -, hogy miért nem készített végrendeletet. Egyedül azt minősíthetjük végrendeletnek, amit már fentebb említettem. Gyermekei voltak: 1. Mihály György Alajos, született 1871. augusztus í-jén, meghalt 1941. március 11-én 69 éves, 4 hónapos és 29 napos korában. 2. Rozália, született 1873. január 27-én, meghalt 1882. augusztus 9-én, 9 éves, 5 hónapos és 13 napos korában. 3. Elemér György Mihály, született 1874. december 9-én, meghalt Budapesten 1965. április 16-án 90 éves, 4 hónapos és 7 napos korában. 349
