Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ALAJOS (1842–1894)

Ugyancsak 1879-ben történt Emmának, Bene Gyulánénak ballépése, aki egy Kádár Henrik nevű emberrel, aki Rónay Alajos nevelője volt, négy gyermekét: Lajost, Mariskát, Gyulát és az 1878-ban született Annát, valamint férjét elhagyva, megszökött. Nagy gondot okozott ezzel a családnak, és mivel ekkor még a hozomány nem volt kifizetve, bizonyára az anyagi ügyekben is zavart okozott.

Fentebb láttuk, hogy a szegedi árvíz éve, az 1879. év vizes, rossz év volt, mely ok is közrehathatott, hogy 1880. januárban az árvaszék beleegyezésével a Szeged-Csongrádi Takarékpénztártól újabb 30000 Ft-os kölcsönt vettek fel azzal a szándékkal, hogy egyrészt a Dezső idejéből még mindig fennálló váltóadósságokat kifizessék, másrészt hogy a gazdaság továbbvitelére és a család megélhetésére pénz álljon rendelkezésre. Erre vonatkozik Lojzinak nővéréhez, Ilkához 1880. február 6-án írt levelének ezen szakasza: „Én holnap Pestre meendek egy kölcsön tárgyában, mit a Szeged-Csongrádi Takaréktár megszavazott, ami 30000 Ft 8 % kamatra 5 év törlesztésre, ezzel remélem, az igen terhes váltóktól megszabadulunk, s a jó Isten segedelmével majd csak tisztázzuk az adósságokat.” Ugyancsak 1880-ban Szeged város kisajátította, illetve a kisajátítási eljárást megindította a Mari grószi háza és telke ellen, amely kisajátítás aztán 1882-ben a teljes városrendezés alkalmával keresztül is vitetett, és az ingatlan vételára 16000 Ft-ban állapíttatott meg.20 Ebből a pénzből azonban a fiúk nem láttak egy fillért sem, azt édesanyjuk maga költötte el.

Azon reményben élt Lojzi, hogy jobb gazdasági évek következnek, amidőn a már ijesztően szaporodó adósságnak gátat tud vetni. Mindenki remélt, csak egyedül Lojzi felesége látott tisztán, és mindenképpen azon volt, hogy férje és gyermekei ügyét és vagyonát elkülönítsék a közös ügyektől és vagyontól, és ezáltal megmentsék. Ó látta tisztán, hogy a közös gazdálkodás és a család egyes tagjainak kilengései okvetlenül romlásba viszik a takarékos családtagokat is, és mivel ő nagy vagyon várományosa volt - mert hiszen édesanyjának 4000 kát. hold igen kis teherrel terhelt birtoka volt -, tudta, hogy a félje már eladósodott birtokát meg tudja menteni. Ő abban az időben 2000 Ft évjáradékot kapott édesanyjától, ami később, a jobb évek beálltával 5000 Ft-ig emelkedett, tehát gondtalanul élhettek volna. Hogy legyen hol lakjanak, meg is vásárolta a Bene-házzal tőszomszédságban lévő Kohajda-féle házat, amelynek átalakítására a terveket is elkészítették. Talán keresztül is tudta volna vinni szándékát, ha ekkor közbe nem jön Rózsika lányuk betegsége, aki tuberkulózisban megbetegedett. Az orvosok először Ischlbe küldték, ahol kissé meghízott. Hazatérve azonban csakhamar ismét romlott állapota, aminek folytán Görbersdorfba küldték, ahol hosszabb ideig maradtak, sőt az 1881-es karácsonyt is ott töltötték, amely ünnepekre Lojzi Misi fiával is odautazott,

20 A ház kisajátítására valóban 1880-ban került sor, s helyén 1881-ben meg is kezdődött a városi elemi és polgári leányiskola építése, melynek átadására 1882 augusztusában került sor. A kisajátítás tehát effektive bizonyosan nem húzódott el 1882-ig. Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk. Tóth Ferenc, i. m. 563. A Rónay Elemér által közölt kisajátítási ár nem pontos, a Szegedi Napló 1880. június 5-i számának 3. oldalán közölt adat szerint ez nem 16000, hanem 19000 Ft volt.

330