Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ALAJOS (1842–1894)

- éjjeli mulatóhelyen, ahol zongora is volt, beleugrott a zongorába, úgy, hogy az használhatatlanságig megrongálódott, minek következtében a rendőrség az olyan fajta mulatóhelyekről kitiltotta a zongorát, és azóta nincs Kolozsvárt azokon a helyeken zongora. 1882-83 telén Bónissal valami miatt összevesztek, minek következtében súlyos kimenetelű kardpárbajt vívtak, amelyben Józsi egy mély vágást kapott a mellén, úgy hogy sokáig élet és halál között lebegett. Mari grószi leutazott Kolozsvárra, ahol Józsit igen elhanyagolt állapotban találta. Hosszas betegeskedés után végül meggyógyult, és 1883-ban végre befejezte tanulmányait, és letette az államtudományi államvizsgát.

Laci 1873-ban kezdte, szintén Budapesten, a piaristáknál, a gimnáziumot. Az I. és II. osztályt elégséges eredménnyel ott el is végezte. A III. osztályra azonban Sopronba ment, a Csendes-féle (később Laehne-) intézetbe, talán a német nyelv elsajátítása végett, és azt az osztályt 1876-ban ott el is végezte. A következő évben azonban Aradon találjuk, ahol egy tanáránál lakott, több más úri fiúval, közöttük Barcsay Tamással együtt. Ugyancsak itt kezdte meg 1877-ben az V. osztályt is, azt azonban egy közbejött incidens miatt nem végezhette be. Egyik tanára ugyanis valami okból arcul ütötte, amit ő nem tűrt, hanem visszaütötte a tanárt, ennek következtében természetesen távoznia kellett. Történetesen éppen akkor Aradon volt Gábor Miklós második gazda, aki borért ment oda, mert annak idején mindig onnan vitették a jó hegyaljai asztali bort, Laci tehát a szekérre felrakatván holmiját, maga is felült, és azzal az alkalmatossággal, jól beborozva érkezett meg Zomborra, az otthoniak nagy ámulatára. Persze, otthon senki sem tudott a történtekről. Ez kb. 1877 őszén vagy 1878 kora tavaszán lehetett.

Nagy fejtörést okozott, hogy most mi történjék Lacival, hogy amellett az osztályok elvégzésében se legyen lényegesebb fennakadás. Végül Lojzi úgy határozott, hogy egyelőre kiviszi Németországba. Először Kornthalba került, ahol Pfleiderer professzor magánintézetében tanult, majd onnan Heidelberg- be ment át, ahol a Klose-féle intézetben nyert elhelyezést. Ezekben az intézetekben amellett, hogy németül jól megtanult, és az angol nyelvet is úgy ahogy elsajátította, nyilvánvalóan a gimnázium V. és VI. osztályának az anyagából is elkészülhetett, erre vall az a feltűnő jelenség, hogy egy évet sem veszített, hanem rendes időben letette az érettségi vizsgát. Hogy meddig volt kint, nem tudom, de azt hiszem, hogy már 1878 őszén hazakerülhetett. Az V. osztályból a vizsgát Nagyváradon, a VI., VII. és VIII. osztályból pedig Hódmezővásárhelyen tette le, és utóbbi helyen tette le 1882-ben az érettségi vizsgát is Aladár unokatestvérével együtt. Még abban az évben, augusztus 4-én sorozásra jelentkezett Fehértemplomban, a cs. és kir. I. Ferenc József nevét viselő 1. huszárezredben, de akkor még nem vonult be, hanem Kecskeméten beiratkozott a jogakadémiára. Egy év múlva, 1883. október 1-jén vonult aztán be egyéves önkéntesnek az ezredéhez Versecre, ahol is az évét leszolgálta. A tiszti vizsgát 1884. szeptember 30-án Temesváron tette le, azután ismét Kecskemétre ment jogásznak, ahol addig maradt, míg Józsi el nem ment szolgabírónak, s ő át nem vette a gazdaság vezetését.

329