Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY ALAJOS (1842–1894)
12000 Ft, azaz összesen 40400 Ft. Ebből a Rónay János örökösök-féle kezesség özv. Rónay Mihályné szegedi Fekete Sas utcai házára is rá volt táblázva. A szabályozó egyezségben a családtagok elhatározták, hogy az elősorolt sürgősebb terhek kifizetésére 20 ezer Ft bankkölcsönt vesznek fel. Ez árvaszéki jóváhagyással meg is történt. Elhatározták azt is, hogy özv. Rónay Mihályné 200 holdját bérbe veszik 1877. május 14-től 1883. október 30-ig terjedő 6 és fél évre, évenkint 2000 Ft bérösszegért, a birtok után a közterheket a bérbevevők fizetik, adnak továbbá az anyjuknak 4 db hízott sertést, 4 db süldőt, 5 q lisztet, aprójószágait és teheneit tartják, kerti terményeket a háztartáshoz szükséges mennyiségben biztosítanak. A lakóház és a birtok tulajdonjogát azonban az anya fenntartotta. Az édesanyjuknak, mit fentebb láttuk, 22576 Ft 16 krajcárral tartoztak, addig is, míg ezt kifizették, 1877. május i-jétől 6 %-kal kamatoztatták, ami tehát évi 1350 Ft megterhelést jelentett. Ágnesnek és Jankának évi 800 Ft-ot fizettek. Tehát az anyjuk kezéhez, a természetbeli szolgáltatásokon kívül, évi 4150 Ft-ot fizettek, azaz többet, mint ami a 3 fiú tiszta vagyona volt! Rónay Istvánné Ilkának is 6 %-kal kamatoztatták a még ki nem fizetett 12000 Ft-ját, ami évi 720 Ft volt. Emmának 15000 Ft tőkéje után szintén 6 %, azaz évi 900 Ft-ot fizettek. A szabályozó egyezségben végezetül meghatározták azt is, hogy a 3 fiú egyenként évi 1200 Ft-ot vesz igénybe, Alajos pedig azért, mert az ügyeket és a gazdaságot viszi, külön kap évente 1200 Ft-ot. A család által támasztott igények és terhek - nem számítva a természetbeni szolgáltatásokat - kitettek évi 10570 Ft-ot, ennyi tiszta jövedelmet pedig abban az időben a birtok nem hozott, különösen nem a 70-es években, amelyek vizes és rozsdakáros évek voltak, úgy hogy lehet, még a felét sem hozta ki. Hol volt fedezet a különféle bankoknál és cégeknél fennállott adósság kamataira, a közszolgáltatásokra és a gazdaság továbbvitelére szükséges összegekre? Bizony, az nem volt sehol, és annál kevésbé volt, mert Dezső halálakor az azon évi termés már előre el volt adva és az ára elköltve. Maga a bíróság is megállapította: „1877. év utáni időben a gondnoki számadások tanúsága szerint a bevétel a szükséges kiadásokat nem fedezte.” így állván a dolog, igazán nem lehetett mást tenni, mint ismét pénzkölcsön után nézni. Fel is vettek még 1877-ben árvaszéki jóváhagyással 20000 Ft-ot, amiből igyekeztek mentül több más, kényes természetű adósságot kifizetni. Még több ízben vettek fel - szintén árvaszéki jóváhagyással - kölcsönöket, mely alkalmakkor Mari grószi mindig kierőszakolt a saját részére pár ezer forintot, ami egyik oka volt annak, hogy a régi nyomasztó adósságokat nem tudták az újabb adósságból teljesen kifizetni. Felmerül itt a kérdés, hogy Dezső jótállásai miatt fizettek-e az örökösök valamit? Idézett perben Rónay László engedményese azt állította, hogy igen, ezzel szemben azonban a bíróság megállapította, hogy „alperesek tagadásával szemben bizonyítékot egyáltaljában nem szolgáltatott”, ti. a felperes, „sőt, az a körülmény, hogy 1877. évtől kezdődőleg Alajos által legpontosabban vezetett számadásokban egyetlen kiadási tétel sem fordul elő, mely ezen jótállási köte325
