Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY ALAJOS (1842–1894)
Aranka, a Kerektó, a Bőge és a Galaczka nevű csatornák összekötésére. Tervezetét 1872. április 11-én fogadta el a társulat,13 de az valószínűleg nem valósult meg maradéktalanul, legalábbis erre utal az a tény, hogy a nevét 1877-ben Felső-Torontáli Ármentesítő Társulatra változtató szervezet mellett 1882-ben Nákó Kálmán elnöksége alatt létrehozták az Arankavidék Belvízvédelmi és Lecsapoló Társulatot, amely kifejezetten az Aranka vízrendszeréhez tartozó területek, így Zombor területének vízmentesítését tűzte ki célul.14 Ezek szerint rá kellett fizetni a gazdálkodásra, annál is inkább, mert hiszen a terheket és a 9 tagú család szükségleteit fedezni kellett, a felnőtteknek élni kellett, a gyermekeket iskoláztatni és nevelni kellett, a gazdaságot tovább kellett vinni. Hogy 1873-ban a kötelezettségeknek is eleget tudjanak tenni, kölcsönt kellett felvenni, láttuk, hogy az 1874. évben is gyenge volt, de akármilyen jó is lett volna, nem hozhatott annyit, mint amennyire szükség volt, mert abban az évben a lóállományban takonykor lépett fel, amely az összes lovat elpusztította.15 Ekkor felvettek 40 ezer Ft jelzálogos törlesztéses kölcsönt a Magyar Általános Földhitelintézetnél, amelyből a záloglevelek árfolyam- különbözete címén annyit vontak le, hogy csupán 34254 Ft-ot kaptak kézhez. Következett az 1875. év, amikor a Jánosék ága már pénzügyi zavarokban volt, úgy annyira, hogy a hitelezők megrohanták és perelték, majd mindent lefoglaltak. Dezső, aki - mint láttuk - a birtokot kezelte és Vilmának16 vőlegénye volt, a János-ág sok váltóján vállalt kezességet, saját magának is volt külön váltóadóssága, és még másokért is jótállt, annyira, hogy egyszer csak rájött, hogy egész vagyona elúszott, sőt, talán az nem is fedezi a terhet. Midőn ennek tudatára ébredt, 1877. május 12-én főbe lőtte magát úgy, hogy az egész koponyáját szétvitte a lövedék. Több levelet hagyott hátra, ezek közül egyben, amelyet „Tíz hosszú éven át” szavakkal kezdett, azt sejteti, hogy amerikai párbaja miatt kénytelen meghalni, az a távol állóknak volt szánva, és annak idején a hírlapokban is ezzel indokolták tettét. Maradt azonban egy másik levele is, a szűkebb hozzátartozók részére, amelyben kifejti, hogy ezt a levelet azért írja meg, hogy tudják halálának valódi okát, és ebben felemlített a János-ág romlását is, továbbá tetemes adósságait, mindez együtt késztették végzetes tette elkövetésére.17 « Uo. 280. ‘4 Torontói vármegye. Szerk. Borovszky Samu. i. m. 198-199. '5 Laci [Rónay László (1864-1909)] bemondása 16 Rónay János leányáról, Rónay Wilhelmináról, azaz Vilmáról (1848-1927) van szó J7 A Torontál 1877. május 24-i számában ez állt: Községünkben és vidékünkön villámgyorsasággal megdöbbentő hír terjedt el, hogy Rónay Dezső, a vidék legismertebb úri embere, május 11- ről 12-re menő éjjel pisztolylövés által öngyilkos lett. Rónay Dezső 11-én este még egyik kedves rokona úri lakában maradt vacsorán, kedélyesen társalgóit és jó étvággyal vacsorázott, majd hazaérkezve komornyikja levetkőztette. (Megjegyzem, hogy Dezső bácsi Vilma néninek vőlegénye volt, és ott vacsoráit Jánoséknál.) Ekkor reggeli öltönyt öltött, íróasztalához ült és igen biztos kézzel a következő levelet írta: „Tíz hosszú éven át éltem azon biztos tudattal, hogy 1877. május hó 11-én meg kell halnom. Nem tagadhatom ugyan, miként kecsegtetett a remény, hogy az, ki életemmel rendelkezik, meg fog szánni, és az utolsó napokban fel fog menteni kötelezett322
