Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JÁNOS (1837–1905)

Mocsonyi Jenő, szintén román nemzetiségi politikus nyerte el. Megbízólevelét 1869. június 11-én nyújtotta be a képviselőházhoz, és azt kifogástalannak találva június 6-án igazolták is mandátumát.6 Ezt követően a Rónay János érdekében benyújtott fóllebbezés is okafogyottá vált.

Rónay végül balközép-párti jelöltként indult az 1871. június 17-én megtartott időközi választáson az óbessenyői választókerületben, ahol „heves küzdelem” után megválasztották országgyűlési képviselőnek.7 A parlament igazolóbizottsága választási jegyzőkönyvét tartalom és kiállítás tekintetéből nem találta kifogástalannak, így azt 1871. szeptember 16-án további vizsgálatra kiadták a bíráló bizottságnak. A vizsgálati jelentést december 22-én mutatták be a plenáris ülésen, amelyben Rónay Jánost véglegesen az óbessenyői választó- kerület igazolt képviselőjének mondták ki.8

Első hozzászólását a parlament 1872. február 20-i ülésén tette meg. Ekkor Óbessenyő mezőváros 130 családjának hozzá eljuttatott kérelmét ismertette, amelyben az említett szegény földműves családok kezdeményezték, hogy a képviselőház intézkedjék az iránt, hogy őket valamelyik kincstári uradalomban telepítsék le.9 Ugyanezen az ülésen a kormány által előterjesztett - későbbiekben megbuktatott - választójogi reform törvényjavaslatának vitájában is felszólalt. Ez az előterjesztés ugyan az 1848-as választójogi törvényen alapult, de korlátozta volna a választók számát és az országgyűlési ciklus idejét öt évre kívánta felemelni. Rónay a törvénytervezet választási cenzusra vonatkozó tételeit találta a legigazságtalanabbnak. Hozzászólásának a lényege abban állt, hogy amennyiben a törvényjavaslat elismeri az 1848-as törvények által választói jogosultságot kapottak körét (nemesi osztály), akkor ismerjék el azokét is (polgárok), akiknek azt 1869-ben éppen az 1848-as törvények alapján állapították meg.10

Március 13-i felszólalásában az ülések óraszámának tervezett szaporítását sajátságos módon azért ellenezte, mert szerinte ezt a többletidőt a többség arra használná föl, hogy rossz törvényeket alkosson. Hozzászólását így fejezte be: ,A ház többségének ily törekvése mellett az ülések óráinak számát meg szaporítani nem óhajtom; sőt kívánatos a rendes óraszámot kevesbíteni; mert borzadok naponta öt órán át látni a többséget, miként követ el öt óra hosszat bűnt.”11 Az 1869-72-es országgyűlési ciklusban utolsó felszólalását a

6 Képviselőházi Napló 1869-1872.1. kötet. Pest, 1869. 410., II. kötet. Pest, 1869. 22-23.

7 Gross-Becskereker Wochenblatt. 1871. június 27.

8 Képviselőházi Napló 1869-1872. XVII. kötet. Pest, 1871. 95., XVIII. kötet. Pest, 1871. 287., XX. kötet. Pest, 1872. 39.

9 Uo. XXI. kötet. Pest, 1872.161.

10 Uo. XXII. kötet. Pest, 24-25.

11 Uo. 363296