Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JÁNOS (1837–1905)

nak a központi választmány és az összeíró választmány törvényellenes működését jelölték meg. Vitatták az összeírási jegyzőkönyvek felülvizsgálatát (az összeírási jegyzőkönyvekbe egy-egy település választásra jogosult személyeit vették föl), azt felületesnek ítélték meg. így pl. nem rendeltek el új összeírást, és így olyan községet szavaztattak meg, amelyet törvényellenesen írtak össze, ezért a választás napján ott leadott szavazatokat semmisnek kellett volna tekinteni. Azt is nehezményezték a petícionálók, hogy a választók pontosan a küldöttség által az összeírásra kitűzött g órára megjelentek, de a küldöttség többnyire csak a déli órákban érkezett meg, ezért a várakozók abban a hitben, hogy már nem is jön a választmány, eltávoztak. A kérelmezők szerint ezek az esetek főleg ott történtek meg, ahol követjelöltjük párt- és választó hívei a legnagyobb számban laktak. Véleményük szerint ennek tudható be a csekély szavazatkisebbség miatti bukás, mert ha nem maradtak volna ki a jegyzékből számosán, akkor kétszáznál is nagyobb szavazataránnyal győzhetett volna Rónay. Második fő indoknak azt jelölték meg, hogy magán a szavazáson - példákkal alátámasztva, több esetben - nem a jogosult szavazott, hanem helyette más személy. Az említett fő indokokon kívül számos alaki, formai hibát is felhoztak a kérvényezők. Végezetül kérték, hogy az összeírást, mint törvénytelent semmisítsék meg, készíttessenek újat, és ez alapján rendeljenek el új választást.2

Babes Vincét nemcsak a nagyszentmiklósi kerületben, hanem a régi szászkai (Krassó vármegye) kerületében is megválasztották képviselőnek. Ő az utóbbit fogadta el, ezért a torontáli mandátumáról i86g. május to-én lemondott.3 A képviselőház kérvényi bizottsága rövidesen napirendre tűzte a Rónay érdekében benyújtott kérelmet, azt azonban érdemben nem tárgyalták, mert szerintük a képviselő lemondásával az okafogyottá vált. Ebbe a döntésbe a kérelmezők nem nyugodtak bele. A Nagyszentmiklóson 1869. május 18-án keltezett újabb kérvényükben a következőket szögezték le: „Mi szerénytelenség nélkül legyen mondva, ellenkező nézetben vagyunk; mert mi nem annyira a választás, mint a törvényes összeírás ellen intéztünk számos adatokkal mutatott kérvényünket, ezt elvi kérdésnek tekintjük, és a mostan történő új választást is a régi összeírás alapján törvényellenesnek [...] tartjuk, csak egy törvényes összeírás alapján lehet csak is helyes és törvényes az új választás.”4 5 A képviselőház bizottsága a kérelmet illetékességből áttette a BelügyminisztériumhozA Mire a kérvényt egyáltalán érdemben elbírálhatták volna, gyorsan lebonyolították az időközi választást, ahol a mandátumot

2 Képviselőház Irományai 1869-1872.1. kötet. Pest, 1869.116-119.

3 Képviselőházi Napló 1869-1872.1. kötet. Pest, 1869. 61.

4 Képviselőház Irományai 1869-1872.1. kötet. Pest, 1869.119-120.

5 Uo. 120. Ruszoly József: A választási bíráskodás Magyarországon 1848-1948. Bp. 1980. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 105-106.

295