Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) LAJOS (1821–1891)

gyón fiatal, s még jeles ember is válhat belőle, mert meg van hozzá az anyag - s jó jel, hogy hallgat, ha semmi mondani valója nincsen.’’v

Lajos ekkor már 60 éves volt, így nem is lehet csodálni, hogy hivatalos teendőivel kevesebbet kezdett törődni. Különben, amint Csongrád vármegye történetében róla feljegyezve találtam, székfoglaló beszédében kijelentette többek között: „a főispán teendője vajmi kevésre reducálható, nem áll az másból, mint a jól értelmezett és felfogott ellenőrzésből, ezen túlmenni tiltják törvényeink, de tiltják egyúttal saját alkotmányos érzéseim, azt azonban kijelentem, miképp a törvényes ellenőrzés jogát és kötelességét lelkiismeretes pontossággal kívánom és fogom érvényesíteni.” Kijelentette még: „némi tájékoztatásul szükségesnek tartom kijelenteni, miképp én a pártok küzdelmeibe és mozgalmaiba belebonyolódni egyátaljában sem kedvet, sem szándékot nem érzek.”

Úgy látszik, ehhez a két kijelentéséhez ragaszkodott is, miért is nagyon szerették, amit bizonyít, hogy midőn 1881-ben 10 éves főispánságának fordulóját ünnepelte - úgy emlékszem sok szép ezüstből álló ajándékkal kedveskedtek neki. De nem is volt szükséges abban a kis és könnyen kezelhető megyében sokat foglalkoznia, hiszen mindössze 3 rendezett tanácsú város, 36 község, a kun községek odacsatolása után 39 község és 2 képviselői választó- kerület volt benne, lakosainak száma pedig 86100 lélek, tehát kb. akkor, mint Torontál megye egyik nagyobb járása.

Midőn Hódmezővásárhely kivált a megye kötelékéből és törvényhatósági város lett, Lajost nevezték ki annak főispánjává is. Ez azonban aligha szaporította hivatalos teendőit. Csongrádban nemzetiségi kérdés nem merült fel, agrárszocializmus akkor még nem volt, a megye legbefolyásosabb uraival jó viszonyt tartott fenn, így közszeretetben állott, ezért volt lehetséges, hogy 18 évig viselte a főispánságot. Kérdés, ha a nehezen kezelhető Torontálban lett volna főispán, meddig tudta volna magát tartani?

Rónay Lajost 1881. március 8-án díszközgyűlésen iktatták be a Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város főispáni tisztségébe. Először Ábrái Károly polgármester olvasta fői azt a belügyminiszteri leiratot, amely az uralkodó január 28-án kelt határozatát ismertette, majd tartott üdvözlő beszédet az új főispán tiszteletére, külön kiemelve azon áldásos tevékenységét, melyet a város törvényhatósági jogi státusza elismertetése érdekében kifejtett. Rónay Lajos programbeszédében az általános köszöntő szavak mellett a város valós problémáiról is szót ejtett, kinyilvánítva, hogy minden erejét és befolyását latba fogja vetni a város működőképességének fenntartása érdekében. Beszédében többek között kifejtette: ,A nélkül, hogy most már a részletekbe tüzetesen be volnék avatva, tudni vélem - bár csalódnék, - hogy financiális tekintetben e város közönsége sem néz teljes megnyugvással a bizonytalan jövő elé. Tetemesek e városv [Mikszáth Kálmán]: Tisza Lajos és Udvara Szegeden. Fény- és árnyképek. Bp. 1880. 98.

271