Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MÓRIC (1813–1890)
A telekkönyvből nem tűnik ki, hogy épület volt-e az ingatlanon, azt hiszem azonban, hogy lehetett rajta valami idejétmúlt öreg épület, de hogy be volt építve, azt bizonyosra veszem, mert hiszen ez a szorosan vett belvárosban, a megyeháza hátsó homlokzatának átellenében állt, tehát kizártnak tartom, hogy lakatlan, üres telek lett volna. Valószínűleg, midőn a régi épületet lebontották, 1871. március 6-án kelt adásvételi szerződéssel még egy pár négyszögölet vásároltak hozzá 894 Ft 45 krajcárért. A háromemeletes ház felépítésére azonban elég pénzük nem volt, ezért 1871. február 4-én a Pesti Első Hazai Takarékpénztártól 35000 Ft törlesztéses kölcsönt vettek fel rá, melyet 1883. február í-jén 40000 Ft-ra emeltek fel. Emil 1874-ben - magánúton - végezte a gimnázium VI. osztályát, szülei azonban elhatározták, hogy a VII. osztályt már nyilvános iskolában fogják vele végeztetni, mégpedig Budapesten a házukhoz közel lévő állami főgimnáziumban, ezért Luize az anyjával, Nanette-tel, Emillel és a személyzettel oly időben költöztek fel Budapestre, hogy Emil rendes időben elkezdhessen iskolába járni. Móric még lent maradt Zomboron a gazdaság őszi munkái elvégzéséig. A budapesti lakásukat a Nagybecskereken volt bútorokkal rendezték be. Ez időtől, azaz 1874 őszétől Móric haláláig minden évben a nyarat Zomboron, a telet Budapesten töltötték. Móric ősszel, míg a vetést el nem végezték, Zomboron maradt, családja azonban - különösen addig, míg Emil a gimnáziumot el nem végezte - már kora ősszel felmentek Pestre. Amint kitavaszodott annyira, hogy a mezőgazdasági munkálatokat el lehetett kezdeni, tehát március közepe táján, Móric hazautazott. Akkor, amidőn egyedül tartózkodott Zomboron, a kastély azon szobáinak egyikében lakott, amelynek ablaka a kertre nyílott, és amely rendes körülmények között vendégszoba volt, az utcára néző részt pedig lezárták. Nyáron természetesen az egész házat lakták. A nagy nyári hőségek idején igen kellemes, hűvös helyiség volt az a roppant nagy - a folyosó folytatását képező - teraszra néző, 4 nagy ablakos és egy ajtós terem, amelynek padozata éppen olyan márványlapokkal volt ellátva, mint a folyosóé, ezért nappal állandóan ott tartózkodott az egész család. Ez a helyiség Móric idejében nem volt fűthető, azt csak később Jenő alakította át fűthetővé, és csinált belőle pipázót. Móric nagyatyám, Mihály 1873. július 20-án bekövetkezett halála után vált a család legidősebb tagjává, és mivel Zomboron lakott, senior patronussá. Mint ilyen, évenként nyáron, midőn a nem Zomboron lakó családtagok is rendszerint Zomboron tartózkodtak, össze szokta hívni a férfiakat, amely összejövetelen megbeszélték az őket közösen érdeklő ügyeket. Egy ilyen családi összejövetelre egyszer atyám engem is elvitt, és emlékszem, hogy akkor szóba jött az is, hogy a templom tornyán kettős kereszt van, ami a görögkeleti templomokban szokott lenni, míg a római katolikus templomokon az egyes kereszt a szokásos. Senki sem tudta, hogy miért van ez így. Az a kettős kereszt 1891 nyaráig volt a tornyon, akkor egy roppant nagy vihar a tornyot megrongálta, a kettős keresztet a helyéből kimozdította, meggörbítette, úgy hogy el kellett távolítani, s midőn abban az évben a templomot is, és a tornyot is kijavították, új, de most már római egyenes keresztet tettek rá. Ekkor azonban 241
