Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MÓRIC (1813–1890)
rozatát, hanem utasítsa azt más tervnek a készítésére, s mindjárt ki is fejtette nézetét, hogy hova kellene a várnagyi házat építeni. Ebből a felterjesztésből kitűnik, hogy Móric még minden közgyűlésre sem ment le, aztán, hogy dr. Prick alispán Móricot meg sem kérdezte, hogy mit szólna hozzá, ha a kocsiszínjét és istállóját átalakítanák, végül megtudjuk azt is, hogy Móric csak június 5-én, a közgyűlésen, amelyen elnökölt, szerzett tudomást arról, hogy mit terveznek az ő használatára szolgáló épülettel, addig még csak nem is közölték vele. De a miniszter sem vette figyelembe Móric tiltakozását, és még csak nem is válaszolt neki, hanem a tervezetet jóváhagyta, és elrendelte annak azonnali keresztülvitelét. Az alábbiakból kiderül, hogy Móric erről sem tudott, csupán szeptemberben, midőn ismét elment Nagybecskerekre, tudta meg, hogy azon épület már át is van alakítva. Erre szep-tember 15-én a következő felterjesztést intézte a miniszterhez: „említett felterjesztésemet és javaslatomat figyelmen kívül hagyván, mert reá egy hó múlva, vagyis július 8-án azon rendeletet bocsájtá a megyéhez, hogy az új várnagyi lak felépítése iránt haladék nélkül intézkedjék, az építkezési 794 Ft 19 kr. költséget is ugyanakkor utalványozván, ennek következése lón, hogy a főispáni istálló és kocsiszín távollétem alatt tudtomon és hozzájárulásomon kívül a jelen nyáron várnagyi lakká alakíttatott, a helyette a megyeházi tágas udvar mélyén fekvő részén, alacsony s keskeny szerszámfészerekből rögtönöz- tetett a főispáni istálló és kocsiszín készítése, mely helyiség a használatra nem csak elégtelen s alkalmatlan, hanem károsan alkalmatlan, mert a megyeházi udvar legnagyobb részét tevő dombjáról a hó s a víz oda szokván összetolulni, használatlanná válik, káros pedig azért, mert az eddig 6 lóra való istálló helyett az újban csak 4 ló igen szűkén férvén el, a szorosság és a helyiség alacsony volta miatt a drága lovak szenvednek, s meleg napokon át az ott tapasztalt hőségben veszélynek kitéve vannak.” Kéri azért a minisztert, utasítsa a vármegyét, hogy a főispán részére a régihez hasonló alkalmas istállót és kocsiszínt építsen. Ezt az újabb kérelmet aztán 3 nap múlva, azaz szeptember 18-án kelt felterjesztésével tárgytalannak kérte tekinteni, mert időközben a megye bizottsága megbízta az új alispánt, gróf Bethlen Józsefet, hogy megfelelő főispáni istállót és kocsiszínt építtessen. Nyilvánvaló, ha Móric a székhelyén többet tartózkodott volna, és tudta volna, hogy mi történik a megyeházán, úgy ez az istálló-ügy simán és felterjesztés nélkül lett volna elintézhető, de hát ő hónapokig felé sem nézett a székhelyének, s oda csak a gyűléseken való elnöklés végett ment le, s azok befejezése után igyekezett minél előbb hazajutni Zomborra. így bizony nem csoda, ha befolyása és népszerűsége csorbát szenvedett. Mentségére legyen azonban, hogy abban az időben nemcsak ő, hanem igen sok főispán hasonlóképpen cselekedett, de sőt nemcsak hogy nem laktak a székhelyükön, hanem még a megyéjük területén sem, úgy annyira, hogy a belügyminiszter 1872. december 21-i kelettel általános rendeletet bocsátott ki hozzájuk, amelyben felszólította őket, hogy állandóan a kormányzásukra bízott törvényhatóság területén tartózkodjanak, és eljárásaikról, intézkedéseikről, s tapasztalataikról, a közigazgatás állapotáról évnegyedenként jelentést tegyenek, és ezentúl 231
