Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) MÓRIC (1813–1890)

ben nem részesült, unokatestvérei közül azonban Jánost és Mihályt, valamint testvéröccsét, Lajost elfogták, és Pesten az Újépületben fogságban voltak, ahonnan János és Lajos még 1849 végén kiszabadultak, Mihály ellenben 4 évig és 7 hónapig szenvedett fogságot.

A közelmúltban újabb kutatások történtek az Újvidéki Tartományi Levéltárban és az Aradi Ereklyemúzeumban. Ezek a feltáró munkák eddig ismeretlen és publikálatlan dokumentumokat fedtek föl, amelyek alapján részletesebb képet kaphatunk Rónay Móric alispán 1848-1849-es szerepéről. Az előkerült iratok alapján, szemben a krónikaíró vélekedésével, elöljárójában megállapíthatjuk, hogy Rónay Móric nem köszönt le állásáról 1848 végén, hanem munkáját napi pontossággal szinte a szabadságharc bukásáig végezte.

Az 1848. március 15-i események híre gyorsan terjedt el az országban. Torontál megye már március 18-án hivatalosan értesült a történtekről, és azonnal intézkedett a kapott információk, így többek között a 12 pont közzétételéről. Másnap a megye székhelyén, Nagybecskereken népgyűlést tartottak. Ott elfogadták a 12 pontot és elhatározták a nemzetőrség szervezését. A vármegye - kisgyűlésén - április 1-jén nagy lelkesedéssel tárgyalta a Helytartótanács leiratát a független felelős magyar minisztériumról és a sajtószabadságról. Örömük kifejezésére április 12-ére nagygyűlést hívtak össze. Az örömbe azonban üröm vegyült. Egyre nyugtalanítóbb hírek szállingóztak a megyében élő szerbek mozgolódásairól. Április 24-én Nagykikindán lázadás tört ki, amelynek következtében polgárvér folyt. A lázongok szétoszlatására kirendelt huszárszázadot a felbőszült tömeg kiszorította a városból. A nyílt lázadás miatt, annak lecsillapítására a kormány Csernovics Péter Temes megyei főispánt nevezte ki egész Torontál megyére teljhatalmú kormánybiztossá.

Ebben a feszült légkörben a kormány megbízásából lett Karát- sonyi László torontáli főispán. A megye május 30-án tartott közgyűlésén iktatta be főispánját, és egyúttal tisztújítást tartott. Ezen az ülésen választották meg Rónay Móricot első alispánnak, aki rendkívül nehéz körülmények között vállalkozott feladatának ellátására. Május elején egyre jobban érzékelhetővé váltak a megyében a szerb mozgalmak, melyeket Rajasics metropolita kiáltványaival idézett elő. A május 13-ra Karlócára összehívott szerb nemzeti kongresszuson - amelyen autonóm szerb vajdaságot követeltek, s melynek része lett volna Torontál megye is - sokan részt vettek a vármegyéből. A gyűlés megtartása után Dorde Stratimirovic, a választmány elnöke fegyverbe szólította Délvidék szerb népét. A felszólításra sokan fegyvert fogtak, és a perlaszi, tamáslaki és alibunári táborba szálltak.11

11 Torontói vármegye. Szerk. Borovszky Samu. i. m. 455-457. 216