Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)

„Az érzelmek kitörő zaját nem lehetett visszatartani. Egymás után állottak fel a jeles, kipróbált hazafiak, akik a főispánt, mint egy új, boldogabb korszak megnyitóját üdvözölték. Ezek között első volt Rónay Mihály, a letűnt gyászkorszak egyik vértanúja, aki fogságot szenvedett, s akire mindenki nagy tisztelettel tekintett, midőn tizenegy éves kínos hallgatás után először szólalt fel a vármegyegyűlésen, hogy örömének adjon kifejezést az imént történtek felett. Üdvözli a vármegye élére állított főispánt, elítéli az önkénynek letűnt korszakát, és indítványozza, hogy az 1848-ban megválasztott megyeválasztmányi tagok helyüket foglalják el, amennyiben a népesség aránya a tagok szaporítását szükségelné, azt a jelen közgyűlés pótolja. Nyomban meg is történt a választás községek szerint. Azonkívül a főispán javaslatára az alkotmányosság visszaállításáért küzdött, és az egész haza előtt köztiszteletnek örvendő hazafiak egész hosszú sorát választván meg tiszteletbeli bizottmányi tagokul.” Majd sor került a tisztújításra. Általában minden megyében elvként mondták ki, hogy amennyiben életben vannak és az abszolutizmus alatt hivatalt nem vállaltak, mindenki arra az állásra választatik meg, amelyet 1848-ban viselt. Első alispánnak, ellenjelölt nélkül, Rónay Mihályt választották megA8

Az ülés első napján, i860, december 18-án - a közgyűlés jegyzőkönyve szerint - a következőket mondta: „Ekkor Csongrád vármegyének 1848. évben megválasztott első alispánja, Rónay Mihály emelvén szót: mielőtt - úgymond - 11 év kínos hallgatás után e megye közgyűlésén szavát hangoztatná, legelsőbben is azt kívánja: Éljen a haza! Ezután a megye nevében üdvözölve Öméltóságát [ti. Tomcsányi József főispánt], egyszersmind a megyének afölötti osztatlan örömét fej ezé ki, hogy oly férfiút tisztelhet Csongrád megye főispáni székében, kinek hazafiúi múltja s bokros érdemei - miket ezúttal csupán azért nem sorol elő, mert azáltal Öméltóságának ismert szerénységét sérteni félné - a legbiztosabb zálogot nyújtják arra nézve, hogy Csongrád vármegye egyesült erővel, s az alkotmányos téreni jogszerű működésében az elnöki székből nem gátoltatva fog a jövendő nagyszerű feladatainak megoldásához eljuthatni. Ezután átment az október 20-i okmányra, megemlíti, hogy az foglal ugyan magában engedményeket, ámde a nemzetnek nem kellenek engedmények, hanem alkotmányos jogait követeli. Azonban mivel a nevezett okmány az országgyűlés legközelebb leendő összehívását ígéri, s így az ősi alkotmány teljes épségbeni visszaállítása az országgyűléstől kétségtelenül várható, szükségesnek tartja mindenek előtt a megyehatári rendszer életbeléptetését, minthogy e nélkül az országgyűlésnek kellőképpeni megalakulása nem is elképzelhető.”* 59

58 Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye története i. m. III. 267-272.

59 CSML SZF CsmB jkv. 1/1860. Lásd még: Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv. II. Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig. Szerk. Géczi Lajos, Labádi Lajos és G. Tóth Ilona. Szeged, 1987. 22.; Molnár László: Csongrád vármegye közigazgatási szervezetének átalakulása 1848-1871. i. m. 147-150.

200