Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
A CSALÁD EREDETE
hatósággal, a Müncheni Állami Főlevéltárral. Ezt a hiányt 1928. október 4-én Gyula15 pótolta, amennyiben személyesen kiutazott Münchenbe, és megkérte a hitelesítést. A főlevéltár, mint arra illetékes hatóság, nemcsak hitelesítette dr. Rübsam összeállítását, hanem egyben feljogosított minket, hogy az eredeti nevet, címet és címert használatba vegyük. Gyula a Magyar Kir. Konzulátussal a főlevéltár aláírását hitelesíttette.16 Mi ezen okmány birtokában 1928-ban a magyar belügyminisztertől kértük az elismerésünket, az Országos Levéltár azonban, mint a belügyminiszter szakreferense, kifogásokat emelt. Az elismerésnek két akadályát tudtuk. Az egyik, hogy a magyar közjog szerint külföldi nemességet csak olyan formában lehet magyar nemességre átváltoztatni, hogy a király azt adományozza. Mivel a király nem volt nemesség adományozására feljogosítva, a báróságot nem is adományozhatta. A másik akadály, amelyet az Országos Levéltár, nyilván az ügy elgáncsolása végett állított fel, az volt, hogy nem akarta a Franz Ignaz fia és a bevándorolt Jakab személyazonosságát elismerni. A Misi által közjegyzői másolatban bemutatott keresztlevél hitelességét sem fogadta el a levéltár, ezért, nehogy elutasításnak legyünk kitéve, a kérvényünket visszavontuk. Midőn Gyula kint járt Münchenben a főlevéltárban, talált három okmányt, köztük egyet, amelyben Abraham Sterli jelenti Maximilian Emanuel bajor választófejedelemnek, hogy Oexel Franz Ignaz 1694. április 18-án Landauban meghalt, hátrahagyva egy özvegyet és egy fiút. Ezzel a keresztlevéllel a hiány pótolva lett, mire én 1941 februárjában ismét folyamodtam a Belügyminisztériumhoz elismertetésem végett. A célt ugyan ez alkalommal sem értem el, mert kénytelen voltam a kérvényemet visszavonni, annyival azonban előbbre jutottunk, hogy a fenti okmány alapján hajlandó a levéltár elismerni, hogy Franz Ignaznak fia volt, csupán azt kell még valahogy igazolni, hogy a mi Jakabunk ugyanaz a személy volt. Ebben az okmányban a fiú keresztneve nincs ugyan beírva, azért ezt mégis hajlandó volt az illető referens elfogadni, csupán azt kérte még, hogy a bevándorolt Jakabunk életkorát akár élete valamelyik évében, akár halálakor állapítsam meg. Sajnos, a halotti anyakönyvi kivonat erre vonatkozóan nem tartalmaz adatot, de lehet, hogy magában az anyakönyvben lehetne valamit erre vonatkozólag is találni. Az is igazolná a személyazonosságot, ha Jakab ősünk édesanyjának, Mária Rozinának halotti anyakönyvét megtalálnánk, mert állítólag ő is Komáromban halt meg. Esetleg a városi levéltárban is lehetne valami megfelelő adatra bukkanni. További kutatásokat a háború miatt nem folytathattam, így a kérvényt visszavontam. Azt hiszem, ha személyesen elmehetnék Komáromba, sikerülne megfelelő bizonyítékot szerezni, ez azonban most egészen valószínűtlen, így utódaim keressék, ha érdemesnek találják. « Rónay Jenő (1854-1921) fia, Rónay Gyula (1888-1956) 16 Az elismerési okmány két eredeti példányban lett kiállítva, egyik [Rónay] Gyulánál, a másik nálam van. Sajnos ezek hollétéről nincs tudomásunk! 19
