Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)
egy kis pincét, a nagy pince a szomszédos magtár épülete alatt van.53 Azt hiszem, hogy Misi grósziék állandó lakhelye Szegeden volt a saját házukban, de sokat tartózkodtak Pesten és Almáson is, a dantoknál. Annak is nyoma maradt ugyanis, hogy Mari grószi gyakran tartózkodott Almáson, ami nem csak azért történt, mert ragaszkodott Almáshoz, mint ahol a gyermekkorát töltötte és nagynénjei lakóhelye volt, hanem ott valóban fontos dolga is volt. Atyját, Németszeghy Istvánt - aki halálakor mindössze 31 éves volt - korán, már 5 éves korában elvesztette. Anyja sem volt hosszú életű, 1848. október 20-án Szegeden leánya lakásán meghalt, miután két nappal előbb, október 18-án fiához, Németszeghy Jánoshoz „Kedves Muki fiam!” megszólítással egy végrendeletnek minősíthető levelet intézett, amelyben megírja, a föld az épületekkel együtt Mukié, Marinak azon kevés kapitálisai és készpénze maradjon, azzal az összeggel együtt, amit apjuk adósságaiért kifizetett, és amit fia térítsen meg nővérének. Ez kb. 12000 Ft-ot tett ki. Muki azonban nem olyan ember volt, aki adósságokat fizetett volna, hanem éppen ellenkezőleg, adósságokat csinált, az ingóságokat pedig eladogatta. Ezért Mari grószi már 1850. augusztus havában Kovacsits Antal cs. kir. Bács megyei felső kerületi kormánybiztoshoz kérvényt adott be, amelyben kérte, hogy a megboldogult édesanyja után reá szállott ősi hozományi 10600 váltó Ft erejéig János vagyonára zárt rendeljen el. Ezt a zárlatot el is rendelték, és 1850. augusztus 21- én Heinrich Pál közig, főbíró foganatosította. Ennek azonban nem sok eredménye lehetett, mert Mária már 1851. január 18-án a kir. járásbírósághoz újabb kérvényt adott be, amelyben írja: „szerencsétlen testvérem, Németszeghy János almási közbirtokos úr az ingóságokat eladogatja”, kéri megakadályozni a további eladásokat. Emlékszem mint gyerek, hogy beszélték, miszerint a Németszeghyek általában könnyelmű emberek voltak, de különösen könnyelmű volt Mari grószi öccse, János, ami a meglévő iratokból is kitűnik. A további viszályoknak véget vetett János halála, aki 1852 júliusában Baján a Dunába veszett. Hogy véletlenül-e vagy öngyilkossági szándékkal, nem tudom megállapítani. Vele azonban a Németszeghy család fiágon kihalt, amiből több évtizedig tartó bonyolult birtokper keletkezett, amelyben végül is Mari grószi lett a pervesztes. Ezt a birtokjogi kérdést az alábbiakban ismertetem. Németszeghy István és János 1802. december 3-án Bécsben kelt adománylevéllel - régi nemességük épségben tartásával - az almási nemesi előnév egyidejű adományozása mellett Almás 1/9-ed részére tulajdonjogot nyertek oly megszorítással, hogy a fiág kihalta után az özvegy és hajadon leányok halálukig haszonélvezik a birtokot, utánuk azonban az inskripcionális összeg, valamint az ingatlan tartozékát képező befektetések - mint pl. épületek, malmok stb. - megtérítése mellett a kincstárra visszaszáll. Midőn tehát János 1852-ben meghalt, a cs. és kir. kincstári jogügyek igazgatósága nevében Kova- tsevits Alajos kincstári ügyész Zomborban53 54 1853. április 28-án az almási birtokot, amelyet a fent ismertetett feltétellel kaptak adományba, eszményileg 53 Az épületről lásd bővebben: Kiszombor története. Szerk. Marosvári Attila, i. m. II. 80-82. 54 Nem Kiszomborról, hanem a Bács megyei Zomborról van szó! 196
