Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)

az Újépületben helyezték el több másokkal együtt. Első ránk maradt levelét is innen írta 1849. november 24-én a feleségéhez Szegedre, ahol a családja akkor lakott. Ezt a levelet az aznap szabadlábra helyezett Bérczy (Szilber) Antal 1848-as szegedi főkapitánnyal és az „öreg” Tóth Mihály ügyvéddel, 1848-ban szegedi főbíróval küldte haza. Ebből a levélből az tűnik ki, hogy már Aradon a törvényszék előtt „Temesváry személyes gyűlöletes ellenségeskedéseit” felfedezte. írja benne: „Reményem minél előbb kedves körötökbe juthatni nem egészen alaptalan, mert ha ügyem felvétetik, a bíráskodó törvényszék nem teheti, hogy ki ne mondja, miképp büntetést nem érdemiek, ha pedig fel nem vétetnék, akkor részesülnöm kelletik azon kegyelemképp tett nyilvánításában Haynaunak, miképp azok, kik magokat jelentették, szabadlábon védhessék magukat. Tehát szabadlábra fogok jutni, mihályt sor reám jövend, ez pedig az itt lévő rendnél fogva legfeljebb 10 napok alatt megtörténendik, arról lehe- tend csak szó, váljon haza mehetek-e, vagy itt a törvényszék helyén leszek köteles maradni.” írja tovább: „Benéékhez mégsem lehetett megüzenni itt létünket, nem tudják, de annyi bizonyos, még egy rokon is, Luizát42 kivéve, nem mutatta magát, Benő43 úrnak nincs kedve ide betolakodni, de azért nem feledkezik rólunk.”

A kiszabadulásból azonban - mint tudjuk - semmi sem lett. December 3- án ismét írt: „Azt hittem, ma indulhatok hazafelé, azonban még mára arra sincs kinézésem, hogy innen az épületből kiindulhassak, de azért nem esem kétségbe, mert meglehet, a héten innen kimehetek, s talán hazafele is indulhatok.” „Igen csodálkozom azon, hogy eddig egyetlen levelemet sem kaptad, pedig a postán és Bérczy által is küldtem néhány sort. Ma Luiza, Fedrigoniné és Lizi dánt44 bent voltak, ez utóbbi mondá, hogy mihályt megtudta itt létemet, azonnal írt Neked és hitt fel, és csakugyan igaz, mint Te is írod, és mint nekem is régebben bemondták, írt és hitt fel, és én nagyon csodálkozom, hogy ily kedves felhívásra nem repültél azonnal felfelé. Igazán nagy aggodalomban vagyok, ha a napokban kibocsátanak, de Pestről elmenni nem szabad, hogyan szólítsalak a feljövetelre.” Hátrább írja: „Most még a börtönben vagyok, és mégsem mondok le az édes reményről, hogy a karácsonyi ünnepeket köztetek töltendem.” „A börtönből már többet nem írok, ha csak, amit nem remélek, az történnék meg, hogy ti. elítélnének, és a hazán kívül valamelyik várba szállítanának, mitől eddig nem tartottam semmit, de most már egészen hihetetlennek nem tartom.” „Hállóné dicsekedett véle, hogy Ilkám írt neki Bajáról névnapjára, mire én röviden megjegyeztem, hogy mi is Örzsébet napjára érkeztünk meg...” „Kárász ma bent volt Lajcsinál [Rónay Lajos], Lajos sógor [Bene Lajos] fönt léte alkalmával nagyszerű bizonyítványokról szólott.” „Kedves! Te az egész házat kiadtad bérbe, ha kivették? Hát ha rendkívüli körülmények miatt Szegeden leszünk kéntelenek lakni, hol lakunk?”

42 Rónay Móricné szül. Fedrigoni Alojzia, Lujza

43 Kárász Béni

44 Többször írt leveleiben dantokról, ezek: Hálló Ignácné szül. Vermes Erzsébet: Lizi dánt, Németszeghy Erzsébet, szintén Lizi dánt, nemesmileticsi Alföldi Fábiánné szül. Németszeghy Anna: Nina dánt.

190