Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)

ták, és annak elnöke lett Kárász Béni, alelnök Müller Ignác, tagok pedig gr. Vécsey Sándor, Bene Lajos, Kovács Károly, Vidovich Mihály, Rónay Mihály, Bogyó Sándor, Kaszap Mihály, Sántha Ede, Szilágyi Virgil, Török Bálint, to­vábbá Vásárhelyről, Szentesről, Csongrádról, Szegedről, Mindszentről és Kis­telekről a kerület nagyságához viszonyítva egy pár tag.14 Rónay Mihály már a forradalom első napjaitól aktív szerepet vállalt előbb a szegedi, majd mind inkább a vármegye egészét érintő szervezőmunkában. Március 18-án tagja lett annak az albizottság­nak, amelyet Kotolyár Miklós vezetésével állított föl a Szegedi Köz- bátorsági Állandó Bizottmány, s amelynek feladata a sajtószabad­ság ellenőrzése, illetve a sajtóvétségek elbírálása volt. A sajtótulaj­donosokat utasították, „hogy minden kinyomandó iratot annak szer­zője által írassa alá, mi szerint támadandó kérdés esetén tudni lehes­sen, kit kelljen felelet alá venni.”15 A bizottmány „Hazafiak” címmel kiáltványt fogadott el, melyet nyomtatás útján sokszorosítani és kifüggeszteni rendeltek. Ebben fölszólították a lakosságot a nemzeti őrsereghez való csatlakozásra, valamint a rendfenntartására és a vagyonbiztonság megőrzésére hívták föl az embereket. A kiáltvány végén kifejtették: „Hazafias jelszavunk: [...] éljen a király, alkotmá­nyos reform, szabadság, egyenlőség, testvériség, béke és rend.”16 Csongrád Megye Közcsendi Bizottmánya március 31-én Mind­szenten tartott ülésén a megyei bizottmány megalakítása mellett ar­ról is döntöttek, hogy „A bizottmány intézkedéseinek foganatba véte­lére, s a törvénycikkek magyarázására községenként választmányok neveztenek.” Rónay Mihályt, mint a választmány tagját az Algyőn, Tápén és Horgoson szervezendő községi választmány tagjává vá­lasztották.17 Május 2-ra ismét vármegyei közgyűlést hívtak össze, s oly nagy számban gyűltek össze úgy a nemesek, mint a nem nemes megyei lakosok, hogy Szeg­vár szűknek bizonyult befogadásukra. Bene József és Temesváry István ismét nem kívántak elnökölni, bár utóbbi a gyűlésen megjelent, hanem ismét Dobo- sy Lajos másodalispán elnökölt. Az elnök mindenekelőtt jelentette, hogy a ‘4 Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye története i. m. III. 188. A „Közcsendi Bizottmány” ülésének jegyzőkönyvét lásd: A rendszerváltás folyamata az 1848-49-i forradalom és szabad­ságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok. A hazai levéltárak munkatársainak közreműködésével válogatta és sajtó alá rendezte Jároli József. Bp. 2001. Magyar Levéltáros­ok Egyesülete. 235-237. Lásd még: Molnár László: Csongrád vármegye közigazgatási szerve­zetének átalakulása 1848-1871. in. Tanulmányok Csongrád megye történetéből. XIX. század. Szerk. Farkas József. Szeged, 1978.134-135. Js Reizner János: A régi Szeged, i. m. 125., Uő: Szeged története. II. köt. A XVIII század végétől az 1879 évi árvízig. Szeged, 1899. 72. Lásd még: G. Tóth Ilona: Az 1848/49 évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentumai a Csongrád Megyei Levéltárban, i. m. 8., Szeged törté­nete 2.1686-1849. Szerk.: Farkas József. Szeged, 1985. 734. 16 Habermann Gusztáv: Rengey-Aigner Ferdinánd és kora. i. m. 542. v A rendszerváltás folyamata az 1848-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban, i. m. 235-236. 183

Next

/
Thumbnails
Contents