Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) JÁNOS (1809–1867)
letet a megvásárolttal együtt mérték ki. A csereszerződés tervezetét, amely alapján a fenti változtatások a telek tekintetében megtörténtek, özvegy Rónay Jánosné saját és a kiskorú örökösök nevében, valamint Rónay István és János nyújtották be jóváhagyás céljából az árvaszéknek 1872. április 16-án. A törvényszék április 24-én tartott ülésén az ügyletet jóváhagyta. Ezen aktus után vált szükségessé a telekkönyv kiigazítása.48 A folyamatosan felvett kölcsönök ellenére nem hárult el a teljes eladósodás és a teljes csőd, valamint az azt követő végrehajtás veszélye a Rónay örökösök feje felül. Az egyre romló anyagi helyzetet érzékelte Torontói megye árvaszéke. Először özv. Rónay Jánosné Karácson Emíliától vonták meg a gyámi, gondnoki feladatokat, és nevezték ki helyette vejét, Blaskovich Istvánt a kiskorúak gondnokává. Nem véletlen ez a lépés a hatóság részéről, hiszen a birtok megterhelésében az özvegy is részes volt, így feltételezhették, hogy a saját érdekeit esetleg a kiskorúak érdeke elé helyezte. Az árvaszék 1875. február 28-án elhatározta, hogy a kiszombori és az ivándai jószágok összes ingó és ingatlan javait újra felleltároz- tatja. Tette ezt azért, mert az örökhagyó halála óta a hagyatékban jelentős változások történtek. Elsősorban gondot jelentett, hogy úgy az özvegy, mint a nagykorú örökösök kizárólag terhelő, s több ezrekre rúgó váltóadósságokat halmoztak föl, és a hitelezők javára már ingatlan zárolások történtek, és ebből kifolyólag veszélybe került a kiskorúak tulajdona. Másodsorban a gazdasági felszerelések egy része tönkrement, elhasználódott. Harmadsorban megállapították, hogy a hagyatéki eljáráskor a vagyonhoz tartozó házi bútorokat és eszközöket nem vették leltárba. A felsorolt okok miatt a hatóság úgy látta célszerűnek, hogy a kiskorúak védelme érdekében a számbavétel után a vagyonból részükre természetben kihasítja az örökségük fejében őket megillető 3/5, illetve 3/10 tulajdonrészt holdszám szerint. Szigorúan utasították Blaskovichot, hogy a kimérésre kerülő 3/5 és 3/10 részt vegyék foglalási jegyzőkönyvbe, és a bejelentett igényt a hatóság előtt az előírt törvényes határidő alatt érvényesítse. Az árvaszéki előadó még azt is feltételezte, hogy az özvegy és a nagykorú örökösök a függő adósságok miatt a teljes termést eladják 48 Uo. 255-256, 261. 910/1872. áru. sz. 1837-ben a telek Vimmer István örököseinek a birtokában volt. Valószínű, hogy Rónay János tőlük vásárolta meg a portát, de azon még 1864-ben nem állt épület. 1865-ben azt jegyezték föl róla, hogy van rajta egy „ronda épület”, a Rónay- ház. A telekre 1869-ben özv. Rónayné egy emeletes házat akart építeni. 1874-ben a házat lebontották. A telket Blaskovich István - Rónayné veje - vásárolta meg árverésen, 1875 nyarán. 1881-ben már mások voltak a tulajdonosok. A telken épült föl 1882 júliusában az egy emeletes, 30 szobás Európa szálló és kávéház. Az 1955-ös emeletráépítés után a Dámász, ma az EDF- Démász székháza. A telek másik részét, amely kinyúlt a mai Széchenyi tér délkeleti részéig, ugyancsak Blaskovich vette meg 1875-ben. Erre a telekre épült egy három utcára szóló kétemeletes lakóház, amelyben a Boszorkánykonyha Bisztró működött. Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk. Tóth Ferenc, i. m. 434. és 446. 172
