Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) JÁNOS (1809–1867)
vény és a végrendelet rendelése alapján élete végéig meghagyják a hagyaték korlátlan birtokában és annak haszonélvezetében. A fiúörökösök beleegyeztek abba, hogy a tulajdonukba átmenő ingatlanokra az édesanyjuknak biztosított jogokat kebelezzék be. A fiúörökösök ténylegesen hozzájutottak az ingatlanokhoz, bár ez közös használatot jelentett. A telekjegyzőkönyvekbe bejegyeztették 1/5- ös tulajdonjogukat. Természetesen beleegyeztek abba, hogy a lányok az örökségük összegét, amit készpénzben nem kaptak meg, mert az a hagyatékban feküdt, táblázzák be telekjegyzőkönyvükbe, a végrendeletben kitett megszorítás - halál esetén való rendelkezési jog - figyelembevételével. Az osztályról készült jegyzőkönyvet jóváhagyásra felterjesztették Torontói Megye Polgári Törvényszékéhez mint gyámhatósághoz, és kérték annak intézkedését a telekkönyvi bejegyzések elrendelésére.45 Rónay Borbála 18/0. július 28-án, Emília pedig 1871. április 3- án végrendelet hátrahagyása nélkül elhunyt. Hagyatékuk felosztása tárgyában Buócz János főszolgabíró hivatalába, Nagyszentmiklósra rendelte az örökösöket. A jelenlévők megállapították, hogy elvileg mindkét elhunytat az apai örökségből 31500 forint illeti meg, így ez az összeg képezi hagyatékukat. A tárgyaláson résztvevők azonban kifejtették, hogy a kiházasítási összeg nem járna nekik, mert ez az aktus életükben nem következett be, ezért hagyományukból 10000- 10000 forintot le kell vonni. Ezt elfogadva az örökséget 42000 forintban határozták meg. Az apai végrendelet alapján az öt fiú ennek felére 21000-ra volt jogosult, azaz kaptak fejenként 4200 forintot. A hagyomány másik felét a fiúk és a lányok között egyenlő arányban - tíz személynek fej énként 2100 forint - osztották föl. Ez a pénz természetesen most sem állt a lányok rendelkezésére, csak annyi történt, hogy a telekkönyvbe bekebelezett, már meglévő követelésük ezzel az összeggel nőtt. A hagyaték felosztása után a jelenlévők előadták, hogy az elmúlt évek mostoha viszonyai miatt az ingatlanokon levő tetemes tartozásokat törleszteni nem tudták, ezért kölcsönfelvételét határozták el. A legjobb ajánlatot az Osztrák Nemzeti Banktól kapták, amely hajlandó volt nekik harminckét év futamidőre 7 % kamattal 160000 forintos kölcsönt nyújtani. Ennek az összegnek a felvételére kértek engedélyt. Torontói Vármegye Törvényszéke az egyezséget és benne a hitelfelvételt 1871. szeptember 2-án jóváhagyta, és a zálogjogot a bank részére a telekjegyzőkönyvekbe november 3-án bekebelezte.46 Még egy év sem telt el a hitelfelvételt követően, amikor újra gondok jelentkeztek. Özv. Rónay Jánosné nagykorú és kiskorú gyermekei nevében 1872. augusztus 27-én kérelemmel fordult Torontói me45 Uo. 319-321,325-336. sz. 46 Uo. 269-272. sz. 170
