Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) JÁNOS (1809–1867)

A Szegedről távozó Rónay János a következő levélben búcsúzott el a közgyűléstől: ,A folyó évi Közlöny ng. száma szerint, az Orszá­gos törvényszék bírájává neveztetvén, ugyan a Közlöny 121. száma szerinti, 1818/Ig. rendelete, június 20-án megkezdendő ülésekre meghív, melyért is tanácsnoki hivatalomról lemondani kéntelenítte- tek. Mit érez egy hazáját szerető polgár akkor, midőn hivatása sze­rint, szülő és nevelő földjétől megválni kénytelen; azt toll leírni nem képes, azt csak érezni lehet, de ha még ehhez én hozzá teszem azon érzelmet is, amely szívemben honol, azon bizalomért, mellyel engem a tisztelt közgyűlés, minden érdemen kívül, mint egyszerű polgárt, hivatalnokai sorába megválasztott; elfog érzelmem, és a köszönetre szavakat nem találok. Elégedjenek azért is meg egyszerű köszöne- temmel, bennem helyeztetett becses bizodalmukért; tartsák meg em­lékezetükben azt, aki Szeged neveltje, mindenkor arra fog törekedni, hogy az utókor előtt csak úgy legyen ösmeretes, mint tántoríthatat­lan hű fia a hazának.” Rónay tanácsnok lemondását tudomásul vet­ték, és emlékét, mint „buzgó, lelkes hazafinak”feljegyezték.24 A szabadságharc vége felé Temesváry István volt Csongrád megyei alispánt nevezték ki Csongrád és Csanád megyék császári biztosává, főbiztossá pedig gyulai Gaál Edét, aki Temesváry főnöke, éspedig kellemetlen főnöke volt, aki külön hűségesküt kívánt tőle, valamint hatáskörét megnyirbálta. Temesváry, eme újabb „pecsovics” szereplése sem tartott sokáig, már 1850 elején úgy őt, mint közvetlen főnökét, Gaált rövid úton elbocsátották. Csongrád megye és Szeged kerületi főnökévé bonyhádi Perczel István Baranya megyei főszolgabí­rót, a nagyváradi kerület főnökévé Gaál helyébe Cseh Eduárdot nevezték ki. Ez a Perczel testvére volt a szabadsághős Perczel Mór tábornoknak, akiről azt tartották, hogy „mint lázadó beszennyezte a Perczel nevet”, miért is ő nem viselte azt tovább, hanem nevét Bonyhádyra változtatta. Bonyhády durva zsarnok volt, aki igyekezett mindenkit megfélemlíteni, és akivel Jánosnak is volt nem egy kellemetlensége. A szabadságharc után Jánosnak is, mint közéleti férfiúnak, igazolnia kel­lett magát, hogy a szabadságharc alatt mit művelt. Mint a többiek, ő is jelent­kezett, a vizsgálat megindult ellene, és a pesti Újépületbe zárták, ahol együtt volt fogva unokatestvéreivel, Lajossal és Mihállyal, valamint Kárász Bénivel, Rengey-Aigner Ferdinánd volt követtel, Vadász Manó, Korda János, Tóth Mihály volt szegedi főbíróval, Nagy Pállal, Pataky János városi képviselővel és Bezdán Ferenc kisteleki plébánossal, aki keresztes háborút hirdetett a temp­lomban az oroszok ellen. Ők azonban az egy Rónay Mihályt kivéve már októ­ber és november hó folyamán szabadultak, de rendőri felügyelet alá helyezték őket, és Szeged városát nem volt szabad elhagyniuk.25 24 G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentumai a Csongrád Megyei Levéltárban, i. m. 380. 2s Habermann Gusztáv: Rengey-Aigner Ferdinánd és kora. i. m. 960. 157

Next

/
Thumbnails
Contents