Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) JÁNOS (1809–1867)
és valószínűleg Móric értesült legelsőnek róla, mint aki akkor Nagybecskere- ken szolgált a központban. János ez évben, 1840-ben az október 20-án tartott rendes tisztújító közgyűlésen vált meg Torontál megyei hivatalától, de Csanád megyénél mint táblabíró működött. Nem tudom, hogy fizetéses vagy tiszteletbeli táblabírója volt-e Csanád megyének.12 * * Abban az időben, 1848 előtt szokásban volt, hogy a tekintélyesebb birtokos nemes urakat a szomszéd vármegyékben tiszteletbeli táblabíróknak neveztek ki, így egy úr 3-4-5 vármegyének is táblabírója volt, persze fizetés és szolgálati kötelezettség nélkül. így János is többek között József, Mihály, meg Móric unokatestvéreivel Csanád vármegyének is táblabírója volt. Miután a főszolgabíróságtól megvált, Csanád vármegyében - úgy hiszem - elvállalta a valóságos törvényszéki táblabíróságot, mert nyoma maradt, hogy 1846-ban Blaskovich Bertalan és Návay László elleni pörben törvényszéki elnöki tisztre megválasztották. Mindaddig meg is maradt ebben a hivatalában, míg 1847-ben Csanád vármegye országgyűlési követének meg nem választották. Feltehető tehát, hogy azért hagyta ott a nagyszentmiklósi főszolgabíróságot, hogy a közelebb lévő Makón a táblabíróságot vállalja. Csanád megyét, ahol ekkor a konzervatívok voltak hatalmon a megyegyűlésben, az utolsó rendi országgyűlésen Rónay János és Pozsonyi Ferenc képviselte. Az országgyűlési pártok erőviszonyairól és a követek pártállásáról 1847. november 6-án készült titkos jelentés Rónayt még kétesélyesnek, Pozsonyit pedig a rendszer teljes odaadó hívének jelölte meg.*3 A rendek 1847. november 29-én a nemesség adóvállalásával kapcsolatban vitáztak. Széchenyi István beszédében kijelentette, hogy „az adótárgy olly valami, melyet illetőleg azok, akiknek van, fizetnek, azok pedig, akiknek nincs, szónokolnak felette.” Ezt a kifejezést Rónay rossz néven vette és visszautasította. Széchenyi másnapi felszólalásában kimagyarázta megjegyzésétd* Rónay a felirati vita során követutasítása ellenére az ellenzékkel szavazott, s megyéje ellenzékének - a központi ellenzék támogatásával - sikerült elérni, hogy a megyegyűlés jóváhagyta állásfoglalását.15 Egy későbbi titkos jelentés 1848. február 7-én ismét nehezményezte, hogy a konzervatív Csanád megye eltűri Rónay - utasításával szembeszegülő - viselkedését.16 12 Oexel Jánost Hertelendy Ignác Torontál megye főispáni helytartó beiktatásakor, az 1836. április 4-én tartott közgyűlésen nevezte ki táblabírónak. Ezt a kinevezést Csanád megye már báró Forray András főispáni beiktatási közgyűlésén 1830. július 20-22-én megtette, sőt 1845. június 3-án Oexel Jánost fizetéses törvényszéki táblabírává választották. MOL. MT. 27420. sz. t. Torontál megye kgy.jkv. 1836. VI. 14., CSML. CSL. TV. A. 3. Csanád megye kgy.jkv. 1830. VII. 22., 1175/1845. sz. ■3 Kossuth Lajos összes munkái. XI. Kossuth Lajos 1848/49-ben. I. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48. Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Barta István. Budapest, 1951. Akadémiai (a továbbiakban: Kossuth 1847/48.) 232. '4 Uo. 346. '5 Uo. 489. 16 Uo. 522. 153
