Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) JÁNOS (1809–1867)

postautakról tett jelentést. Ebben megemlítette, hogy a Makó és Szeged közötti, valamint a Nagyszentmiklósról Bánát-Komlósra vezető utak az uradalmi erdejükön keresztül vezetnek. Megjegyezte, hogy ott csak a birtokosok jóindulatából van út. Kilátásba helyezte, hogy ha a marosi révet, amelyért már folyamodtak, nem kapnák meg, (1846-ban királyi adományként megkapták)2 3 a későbbiekben major- sági területükön megszüntetik az utat. A jelentést teljes terjedelmében felterjesztették a Helytartótanácsnak.s Ugyanezen a napon tárgyalta a megye Rósa Dániel szolgabíró és esküdttársa jelentését, amely Matuszka János zombori lakos panaszának kivizsgálásáról szólt. A panasz két részből állt. Az egyikben tehénének és sertésének ellopását, valamint Rónay János általi megbotoztatását nehezményezte a panaszkodó fél. A vizsgálat során megállapították, hogy a lopás ügyében nincs tennivaló, mert a felek megegyeztek. A másikban Matuszka „botlását” elismerte, miszerint „elég goromba volt, a vádolt főbírót mintegy erőszakosan” kényszeríttette arra, hogy büntetést adjon neki, ami különben is csak hat pálcaütés volt, ezért a vádat visszavonta. Egyébiránt a „nyakaskodó” fia is elismerte a fenyítés jogosságát. A vármegye a következőkkel tért napirendre az ügy felett: „miután a folyamodó maga is elismerte, hogy feledvén a köz- tisztviselő iránt viseltetni kellő engedelmesség és tisztelet határait, a fenyítésre magát érdemessé tette, ennél fogva jelentő szolgabírónak meghagyatik, hogy büntetését magának tulajdonítván, jövendőben ily helytelen panaszokkal ne alkalmatlankodjon.”4

1840. október 15-én Rónay egy bűntényről tett jelentést. Ebből kiderül, hogy Berta, másképp Márton Ferenc kiszombori lakos hamis húszasokat vert egy Csanád megyei bűntársával egyetemben. A főszolgabíró Mártont átadta a csanádi csendbiztosnak, aki átkísérte őt Makóra szembesítésre.5 Balka József özvegye 1845. november 3- án arról panaszkodott, hogy egy fertályos jobbágy telkét, ami férje után maradt, Rónay János táblabíró, mint földesúr, neki nagy bánatára árverésen eladta. Kérte annak visszaadását. Az ügy kivizsgálásával, talán nem véletlenül, Rónay József főszolgabírónak adták ki azzal, hogy nyilatkoztassa az esetről rokonát. Az eredményről sajnos nem tudunk.6

Rónay János 1846. március 5-én bejelentette a megyének, hogy a Maroson a Felső-sziget mellett egy vízimalmot akar létesíteni. Kérte ennek tudomásulvételét és az engedély kiadását. A helyszínre kiküldték Vuchetich György szolgabírót és Tóth János másodmérnököt

2 Erről lásd részletesebben: Tóth Ferenc: A makói rév és híd. Makó, 1977. A Makói Múzeum Füzetei 19. 26-34., Kiszombor története. Szerk. Marosvári Attila, i. m. I. 270-275.

3 MOL. MT. 27426. sz. t. Torontói megye kgy.jkv. 1840. IX. 9/3004-900.

4 Uo. 1840. IX. 9/2401-3595.SZ.

5 Uo. 1840. X. 15/3950. sz.

6 Uo. 27432. sz. t. Torontál megye kgy.jkv. 1845. XI. 3/5289. sz.

149