Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) KÁROLY (1784–1841)
Helytartótanács 1845 augusztusában leírt Torontál vármegyéhez, hogy a hátralékot végrehajtás útján hajtsa be. Ezt azonban a család nem várta meg, hanem a pénzt összegyűjtve átadta Lajosnak, aki azt felküldte befizetés végett Csarada György udvari ágensnek Bécsbe, a megyének pedig jelentette, hogy már felküldte a pénzt. A megye tovább jelentette ezt a Helytartótanácsnak, az meg tovább Bécsbe. Amire a jelentés 1846. március 17-én megérkezett a Kancelláriához, akkorra az engedélyokiratot már leküldték, azért, mert amint az udvari ágens a pénzt lefizette, a Kancellária 1846. február 26-ai keltezéssel kiállította az okmányt. Ennek az okmánynak a kiállítását Károly már nem érte meg, mert ő már évekkel korábban meghalt, úgy hogy helyette az okmányban fiai, Móric és Lajos kerültek be név szerint az ő első helyére. Károly tragikus hirtelenséggel halt meg agyvérzésben, ugyanabban, mint apja, Jakab, és testvérbátyja, Alajos. 1841. július 22-én kikocsizott a tanyájára, ahol az aratási, illetve a hordási munkálatok javában folytak. Amikor hazafelé tartott, a hintóbán agyvérzés érte és rögtöni halálát okozta. Kiesett a kocsiból anélkül, hogy a kocsis észrevette volna, nyugodtan tovább hajtott, és az üres hintóval állt meg otthon a ház előtt. Csak akkor vették észre, hogy Károly nincs a kocsiban. Mielőtt keresésére indultak volna, egy a Nagy utcán (most Szegedi utca) lakó Kisjankó, másként Pásztor nevű parasztember megtalálta az úton heverve. Károlyt a kocsijára emelte és hazaszállította. Sírkeresztjén a következő felirat olvasható: „Tekintetes zombori Rónay Károly több Ns. Vmgye táblabírójának ki 1841. észt. július 22-ik napján életének 57-ik évében elhunyt. Emlékül kesergő özvegye és hálás fiai.” A halottak anyakönyvében 1841. július 23-án ez van beírva: ’’Rónay Károly 57 év, Apoplexia Impr. Visus,8 Vermes Anna férje.” Élt tehát 56 évet, 8 hónapot és 25 napot. Felesége, aki mindössze 49 éves volt, amikor özvegyen maradt, 21 évvel élte őt túl, és 1862. január 26-án 69. (68 év, 6 hó, 5 nap) évében hunyt el és temették férje mellé. Gyermekeik közül csupán két fiuk ért el nagykort, és mind a kettő kimagasló egyéniség volt, mind a ketten vármegyei főispánok lettek, amely méltóságot addig a család tagjai közül senki sem ért el, és így ők voltak azok, akik a család aranykorát megkezdték, de mely szépkor - sajnos - alig tartott hatvan évig, amikor elkezdődött a család hanyatlása. Gyermekeik voltak: 1. Móric Alajos Károly Hugó, született 1813. december 7-én, meghalt 1890. március 19-én. Torontál vármegye négy ízben9 megválasztott első alispánja, később főispánja. Felesége etschtali Fedrigoni Alojzia (Luize) 2. Mária Magdolna, született 1815. szeptember 6-án, meghalt 1815. szeptember 16-án 8 Váratlanul beállt gutaütés 9 Rónay Móric nem négy, hanem három ízben volt alispán: először 1848. május 30-tól a szabadságharc bukásáig, másodszor 1861. február 4-től október 24-ig (már szeptember 18-án lemondott, utána ügyvezetőként vitte az ügyeket), majd harmadszor 1867. május 9-től november 6-ig, amikor újból lemondott. Főispánná 1871. május 5-én nevezték ki. 146
