Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
OEXEL JÁNOS (1774–1811) - OEXEL ALAJOS (1781–1832)
osztály; Csallóközben a somogyi és nógrádi ezredekből 5 osztály; a Rába és Marcal vonalán a torontáli, pesti és vasmegyei lovas ezredekből összesen 9 osztály; Galíciában a zempléni lovas ezred 2 osztálya. így Komáromnál a nádornál 14 lovas osztály volt, a nógrádi, barsi, veszprémi, zalai, soproni, hevesi és zempléni ezredekből. A tiszai lovasezred még eddig az időpontig nem vonult be, a szabolcsi ezredek Pesten voltak Alvinczy altábornagy parancsnoksága alatt, aki július 7-én azt a jelentést tette a nádornak, hogy „többet haladtak, mint amennyit ily rövid idő alatt várni lehetett, rendet, fegyelmet, rendkívüli nyugalmat és csöndet tapasztaltam minden mozdulatuknál.”^ Eközben július 5-6-án megtörtént a véres wagrami ütközet, amikor Napóleon kitört Lobau szigetéről, Károly főherceg seregét döntően megverte, amely vereség következtében július 12-én fegyverszünetet kötöttek. A fegyver- szünet életbeléptétől a béke megkötéséig azonban még három hó is eltelt, addig pedig a hadsereget nem hogy leszerelték volna, hanem tovább fejlesztették, jobban felszerelték és kiképezték. A felkelést sem szerelték le, hanem ugyanúgy cselekedtek vele, mint a sorkatonasággal, azaz gyakorlatozva és manőverezve vonultak a fegyverszünet által kijelölt választóvonalra. Ez a vonal Holicsnál kezdődött és Pozsonyon át a Duna mentén Győrig, onnan a Rába folyását és Krajna határát követve Fiúméig húzódott. A kiképzésen kívül a felkelőknek az volt a feladatuk, hogy a választóvonalat megszállják, az ellenség mozdulatait figyelemmel kísérjék, a határrendészetet ellássák, a szökéseket, valamint az ellenség részére való minden szállítást meggátoljanak, és végül a parancsőrszolgálatot kellett teljesíteniük. Ez azonban nem volt végleges állomáshelyük, hanem amikor később az egész haderőt újból rendezték, a felkelőket is beosztották az egyes hadseregekhez. A torontáli lovasezredet Schwarzenberg herceg, altábornagy hadtestébe osztották be a Csekonics vezérőrnagy parancsnoksága alá rendelt lovasdandár részeként, amelyet a bihari lovas felkelő ezreddel alkottak. A hadsereg lassan-lassan összeszedte magát, és jóval tekintélyesebb erőt képviselt, mint a háború előbbi szakaszában. A nemesi felkelő csapatok pedig a sorkatonasággal egyenértékű egységgé váltak, úgy hogy a király titokban szerette volna a háborút folytatni, ebben azonban megakadályozta a hadsereg egészségi állapota. Állítólag a franciák valami ragályos betegséget, tífuszt, vagy az akkor még nem ismert influenzát és ínmerevedést hoztak be, amely olyan mérvben elharapódzott, hogy volt idő, amikor a katonaságnak több mint egyharmada beteg volt. Persze abban az időben kevés volt a kórház, berendezésük gyarló volt, úgy hogy hamar megteltek, és sok beteg meghalt. E betegségben hunyt el többek között szeptember 8-án a fiatal esztergomi hercegprímás, Károly Ambrus főherceg, Ludovika királyné testvére. Maga a királyné is súlyos beteg volt, „rész szerint bujában, rész szerint Nervenfieber- ben”,1^ de beteg volt János főherceg is. Nem csak a hadsereg volt beteg, hanem a polgári lakosság is megkapta a betegséget az egész országban, így a * *3 UO. 238-244. <4 A szifilisz, illetve a tífusz vagy idegláz korabeli elnevezése 132
