Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

OEXEL JÁNOS (1774–1811) - OEXEL ALAJOS (1781–1832)

ben részesültek. Torontál vármegye az utolsó felkelés alkalmával csak lovasságot állított ki, éspedig két egész századot, tisztekkel együtt 591 embert.

Az egyenruha kérdését is szabályozta az országgyűlés. A régebbi felkelések alkalmával előbb vármegyénként, később kerületenként szabták meg az egyenruhájukat. Az utolsó felkeléskor országos egyenruhát írtak elő. Az 1797. évi felkeléskor a vármegyék tetszés szerinti egyenruhákat állapítottak meg, míg a későbbi felkelések alkalmával esetről-esetre változtatás történt, ami az illető felkelőnek, különösen, aki egészen a saját költségén kelt fel, tetemes kiadást okozott. így az 1800-1801-es felkelés alkalmával egy gyalogos tiszt felszerelése 845 forint 50 krajcár, egy lovas tiszté lóval együtt 1208 forint 15 krajcár volt, az első kapitányok ezek felett még 430 forintot fizettek. Ezeknek a felszerelési tárgyaknak egy része, mint pl. az egyenruha az 1809-es felkelés alkalmával már nem volt használható, mert más uniformis viselését írták elő A

Az utolsó felkelés alkalmával olyan nemest, akinek 3000 forinton felül volt az évi jövedelme, s aki teljesen saját költségén volt köteles lovasnak bevonulni, az egész országban mindössze 3122-t találtak, míg 27166 nemest lehetett saját költségén gyalogsági szolgálatra kötelezni, a többi pénzsegélyben részesült. Az egyenruha: mente, dolmány, és posztó nadrág színe világoskék, a zsinórzata valamivel világosabb kék, sárga gombok, a köpeny színe fehér. A csákó színe kerületenként változott, éspedig a Dunántúliak vörös, a Dunán innenieké fekete, a Tiszán innenieké kék, a Tiszántúliaké - ahova Torontál megye tartozott - zöld. A gyalogság egyenruhája ugyanolyan világoskék volt, mint a lovasságé, a kerületeket a hajtóka színe különböztette meg, mert csákója mindegyiknek fekete volt, a gombjuk nekik is sárga. A tisztek ruhája ugyanolyan volt, mint a legénységé, csak a zsinórzata volt selyemből. Természetesen alkalmasnak minősített lovat is kellett a lovas felkelőnek vinni, fegyverzet gyanánt pedig kardot, két pisztolyt, fokost és puskapatronokat, s

Ferenc 1809. április 8-án kiáltványt intézett népeihez, amelyben indokolta a háború szükségességét. A következő napon, azaz április 9-én pedig hadat üzent Napóleonnak. Április 10-én elrendelte a nemesi felkelést, 11-én Károly főherceg, a fővezér átlépte az Inn folyót, öccse János főherceg pedig Olaszországba indult. A felkelés elrendelését József főherceg nádor április 15-én vette kézhez, aki azonnal intézkedett annak foganatosítása iránt.* 5 6

A megyék ekkor már bizonyos előmunkálatokat végeztek. így Torontál megye 1809. január 17-én megtartott közgyűlésén elrendelte a nemesek ösz- szeírását, ami igen rövid idő alatt megtörtént. A lustra, azaz szemle megtartását ugyancsak elrendelte a közgyűlés, amelynek megtartására bizottságot választott. Ennek a bizottságnak volt a feladata az előállított nemesek és állatok alkalmasságának a megállapítása is. A bizottság elnökéül eötvenesi Lovász Zsigmond valóságos beíső titkos tanácsos kamarás, temesi főispán és Toron•» Hermann Győző: Temes vármegye négy utolsó nemesi felkelése, i. m. 14-16.

5 Az utolsó nemesi felkelés. Szerk. R. Kiss István, i. m. 38-39.

6 Hermann Győző: Temes vármegye négy utolsó nemesi felkelése, i. m. 28.

124