Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
OEXEL MÁTYÁS FERENC (1759–1828)
juk ugyanis, hogy az egész határ tele volt erekkel és mocsarakkal, a Maros pedig a községhez közel a Zugolyt folyta körül, úgy hogy a templomtól csupán pár száz méterre folyt. Nem is kellett árvíznek lenni, csak kissé magasabb vízállásnak, és a víz azonnal a templomig jutott. Tudjuk, hogy azokban az időkben az árvizek elleni védekezés még nagyon kezdetleges volt, és úgy Szegedet, mint Nagyszentmiklóst és Csanádot, illetve azok egy részét gyakran elöntötte a vízjs Oexel Mátyás Ferenc 1828. június 21-én 68 éves 9 hónapos és 27 napos korában hunyt el Zomboron, amikor az egy Anna lányán kívül - aki később Nyéky Albertné lett - lányai már mind férjnél voltak. Feltűnő, hogy az augusztus hónap milyen szerepet játszott Mátyás életében. Nevezetesen augusztusban született, augusztusban vásárolta az Akvizítor Zombort, valószínű, hogy az ifj. Mátyás azonnal Zomborra költözött. Ugyancsak augusztusban jegyezte el Szilber Magdolnát. Augusztusban született Anna lánya. Mátyás özvegye, Szilber Magdolna 18 évvel élte túl férjét, és 1846. szeptember 21-én 82 éves 2 hónapos és 6 napos korában halt meg Zomboron. Ő ugyanis mindvégig Zomboron maradt, dacára annak, hogy gyerekei eladták zombori örökségüket, és elszármaztak Zomborról. Mátyás zombori részét Jakab és János utódai váltották magukhoz, de a házat csak az özvegy halála után vették birtokba, amikor az Alajos fiainak, Józsefnek és Mihálynak a birtokába jutott. Mátyás lányai közül hárman: Antónia, Onossy Jánosné, Anna, Nyéky Albertné, és Magdolna, Beniczky Miklósné Temes vármegyében a verseci járásban fekvő Klopódia nevű birtokot vásárolták meg Janits Istvántól, aki azt 1826-ban vásárolta a kincstártól, és arra 1838-ban királyi adományt szereztek.14 * * 13 Mint érdekességet említem meg, hogy dr. Schreyer Viktor Nagyszentmiklósról írt tradicionális monográfiájában többek között azt írta, hogy az 1816. évi nagy árvíz a nagyszentmiklósi templomot ledöntötte és az ott lakó urak, élükön Oexel Mátyással - az Akvizítort érti a hagyomány - Márffy alispánhoz fordultak, kérvén őt, hogy kényszerítse az akkor még görögkeleti vallású Nákó családot, hogy a kegyúri kötelezettségének tegyen eleget, és építse újra a templomot. Márffy a kalocsai érsekhez utasította a panaszosokat, de ő maga Oexel Mátyással elment Kalocsára az érsekhez. Schreyer maga is hihetetlennek tartja ezt a hagyományt. Mi pedig megállapíthatjuk, hogy Mátyás semmi esetre sem szerepelhetett, mert hiszen akkor már 13 éve halott volt. Ifj. Mátyás pedig, aki már 30 éve elköltözött Nagyszentmiklósról, nem valószínű, hogy beleegyezett volna a dologba, mert hiszen ahhoz semmi köze sem volt. Dr. Schreyer ennek a hagyománynak még egy változatát is felemlíti, azt ugyanis, hogy nem a nagyszentmiklósi templomról, hanem a Csanád községben levő Szent Gellért szoborról lett volna szó, mégpedig olyan vonatkozásban, hogy a víz többször megrongálta, és Nákó Csanádon lakó tiszttartója lebontatta. Dr. Schreyer ezt a változatot sem tartja elfogadhatónak. Akármi is történt, egy bizonyos, hogy abban az időben igen gyakran voltak árvizek. Schreyer Victor: Nagyszentmiklós traditionalis monográfiája, i. m. 30-31. *4 Janits István Klopodiát 1837. szeptember 15-én vásárolta meg a kincstártól 86038forint 50 krajcárért, de adománylevelet csak 1845. január 30-án kapott, s ugyanekkor kapott nemességet, címert és előnevet. Valószínű, az adománylevélre részben azért volt szüksége, hogy a korábbi eladásokat törvényesítse. Azt nem tudjuk, hogy az Oexel nővérek vajon az egész települést, vagy csak egy részét, és azt mennyiért vásárolták meg. Lásd: Libri regii. 67. k. 547- 548. 110
